Stuttgartban jártunk

A galántai Ifjúság–Iskola–Gazdaság projekt csapataNémet barátaink szívélyesen fogadtak bennünket, és meglepő módon, nyár eleji látogatásukkor megjegyezték, hogy mi köszönéskor puszit adunk egymásnak, így a rideg kézrázás helyett ők is így köszöntöttek bennünket.

Mivel a diákok saját otthonukban szállásoltak el minket, a stuttgarti pályaudvarról mindenkinek más irányba vitt az útja. Voltak, akik német partnereikkel és azok szüleivel rövid városnézésre indultak, akadtak azonban olyanok is, akik vidám társasjátékkal töltötték a koraesti órákat. Az este hátralevő részét egy hangulatos kávézóban töltöttük. Nem volt elég, hogy az utazás mindannyiunkat kimerített, további kemény és programokkal zsúfolt napok elé néztünk.

Irigykedtünk eleget

Másnap reggel máris megismerkedtünk a nagyvárosi élet előnyeivel és hátrányaival, mikor az iskolába siettünk német barátainkkal. Meglepőek voltak számunkra a tiszta és ún. graffitimentes vonatok, városi buszok és „U-Bahn”-ok (amelyeket szabados módon úgy definiáltunk, hogy a villamos és a metró keverékei). Az iskolát pedig már szinte felesleges is összehasonlítanunk itthoni oktatási intézményeinkkel. Az első és számunkra legszembetűnőbb különbség az volt, hogy náluk egy tanítási óra 90 perces, ami eléggé szabad szellemben zajlik, és egy nap csupán 3 ilyen tanítási órájuk van. Irigykedtünk is eleget emiatt, hiszen ilyen körülmények között a diákoknak biztosan több idejük jut iskolán kívüli tevékenységekre, szakkörökre stb.

Tanárok terén azonban semmi különbséget nem véltünk felfedezni. Náluk is ugyanúgy megvannak a „szórakoztató tanártípusok”, akik mindig megpróbálják a diákokat lefoglalni és az unalmas órákat érdekessé tenni. „Kedves öreghölgy típusú pedagógusok” és „rettegett hárpiák” is vannak, akiket a diákok gyűlölnek, és remegő gyomorral járnak be óráikra.

Anyaggyűjtés a szakdolgozathoz

A délután folyamán a stuttgartiak bemutatták készülőben levő projektjeiket, majd feltérképeztük kicsit a várost is. Az esti órákban irányba vettük a híres stuttgarti tévétornyot.

A kiruccanásunk egészen a késő esti órákig elhúzódott, így az alvásra ismét alig maradt időnk, és máris jött másnap a nagyobb kirándulásunk Heidelbergbe. Egy gyönyörű romantikus városkába, ahol ismét csak a vásárlóutcával ismerkedtünk meg a legjobban.

Az utolsó teljes napon, amit Stuttgartban töltöttünk, az Ifjúság–Iskola–Gazdaság programban megírandó szakdolgozatunk (a fiatal zenekarok esélyeit latolgatjuk benne) szempontjából a legfontosabb volt. A délelőttöt egy stuttgarti zeneiskolában töltöttük, ahol riportot készítettünk a zenesuli igazgatójával, illetve elbeszélgettünk vele, mi hogyan működik ott és nálunk.

Aznap este pedig eljött a búcsúparti ideje. Jó zene mellett, pizzázgatva gyorsan elmúlt az utolsó esténk is, és másnap reggel eljött a búcsúzkodás ideje. Akadt, aki még szívesen maradt volna néhány napig, a többség azonban már vágyott haza szeretteihez és a jól megszokott életstílusához.

A cikk szerzői a galántai Kodály Zoltán Magyar Tannyelvű Gimnázium diákjai.