Semprun: A nagy utazás

A spanyol származású, de franciául író Semprun saját nagy utazását meséli el könyvében. Ám ne számítsunk egy szokványos kirándulásra, ez a nagy utazás nem egy világkörüli utat vagy egy tengerparti hétvégét mesél el. A szerző fiatalon tett több napig tartó útjáról számol be. Semprun legismertebb könyve antifasiszta önéletrajzi ihletésű, a baloldali író politikai nézetei miatt kényszerül a nagy útra, Spanyolországból a buchenwaldi koncentrációs táborba.

A szerző a mű megírásakor egy időutazáson is részt vesz, hiszen csak évekkel később veti papírra történetét, az utazás leírása közben olykor-olykor visszaemlékezik gyerekkorára, a táborban töltött időre és a már hazatérése után történtekről is megtudunk egyet s mást.

Semprun leírja elhurcoltatása történetét, barátja halálát, a hétköznapi életet a táborban, és a felszabadítás utáni pillanatokat is megörökíti, sőt „idegenvezető” lesz, és ő mutatja meg a buchenwaldi tábort az odaérkező csoportnak, ő mondja el, milyen volt ott az élet.

Több filozófiai gondolattal is találkozunk a regényben. Minek köszönhető, hogy túlélte a megpróbáltatásokat, mennyiben változott meg a véleménye az életről, és az emberekről? A könyvben nagy szerepet kap a hazatérés is, ki kaphat segélyt és ki nem, ki hogyan tud hazamenni a családjához, ha van egyáltalán, hogyan lehet újrakezdeni az életet, mi jut a hős eszébe, amikor otthon megpillantja a régen látott utcákat, házakat? És kinek nagyobb a lelki szenvedése? Aki elvesztette fiát, vagy aki túlélte a haláltábort? Ezekre is választ kaphatunk. Vajon a táborból szabadultak bosszút akarnak-e állni az elkövetőkön? A szerző és társai meg tudnak bocsátani egy sérült SS katonának, útközben nem lövik le, hanem szabadon engedik.

Semprun saját történetét nagyszerűen írja meg, megismerhetjük a koncentrációs tábori életet, a felszabadítás körülményeit, az emberi érzéseket, kicsit másként, mint ahogy Kertész Imre ismerteti a Sorstalanságban.