Rosszaság, segélykiáltás?

Az iskolakezdés még a minden szempontból iskolaérett gyereket is megviseli, sikere vagy kudarca hosszú időre meghatározza a fejlődését, ezért az óvodai szakemberek nagyon alaposan megvizsgálják a nagycsoportosokat, alkalmasak-e erre a váltásra. Ha valaki mégis túl korán került iskolába, vagy valamilyen, addig rejtve maradt problémája van, változatos „tünetekkel” tiltakozik a számára elviselhetetlen teher ellen.

Megváltozik a viselkedése, fegyelmezetlen, szétszórt, nyugtalan lesz, képtelen egy helyben ülni, koncentrálni, előbb-utóbb összeütközésbe kerül a tanítójával, társaival, „szemtelenné”, agresszívvá válhat. Szorong, feszült, rosszul alszik, fáradékony, rágja a körmét, könnyen elsírja magát, esetleg az addig megbízhatóan szobatiszta gyermek bepisil, vagy látható ok nélkül belázasodik, „betegséget produkál”. Az első hetekben – türelmes odafigyelés, sok beszélgetés mellett – időt kell hagyni a gyereknek, mert lehet, hogy ezek a tünetek csak átmenetiek. Ha azonban egy-két hónap után is fennállnak a gondok, érdemes szakemberhez: gyermekorvoshoz, nevelési tanácsadóhoz, gyermekpszichológushoz fordulni.

Előfordul, hogy testi ok: enyhe halláscsökkenés vagy rövidlátás áll a figyelemzavar, a magatartási gondok hátterében. A gyermekpszichológus a viselkedészavar egyéb okait, esetleges részképesség-zavarokat is ki tudja szűrni, és megfelelő szakembert ajánl. Nem szabad megvárni, hogy a „rosszaság” bélyegét megkapja a gyerek, netán hosszú időre bekerüljön a „nehezen kezelhető”, a „rossz tanuló” skatulyába. A szülőknek kötelessége a gyermek megváltozott viselkedéséből a kétségbeesett segélykiáltást meghallani, utánajárni az okainak. (bb)