Rendhagyó erdei iskola

Mivel a kassai Márai Sándor Alapiskolában a múlt tanév végi erdei iskola a himlőjárvány miatt elmaradt, helyette szeptember 27. és október 2. között valósult meg.

Úti célunk a Nyugati-Tátra egyik legszebb völgye, a Zsári-völgy volt. Zsár községtől egy kilométerre, az erdő kellős közepén, a Strojár szállóban vertünk tanyát. Odafelé utazva nem hagytuk ki a pribylinai skanzent, amely Liptó népi építészetét mutatja be. A falumúzeumban megtudtuk, hogy amikor 1969 és ’75 között a Liptovská Mara-i víztározót építették, elárasztottak 12 falut. Előtte azonban átmenekítették a legszebb épületek pontos másolatát, például a párisházai kastélyt és a liptószentmáriai gótikus Szent Mária-templomot. Az egy hét során sokfelé barangoltunk. Felfedezőútra indultunk a környező erdőbe, ahol rengeteg gombát találtunk: őzlábgombát, szarvasgombát, tinórut, de a veszélyes fajtákból volt a legtöbb.

Elsétáltunk a völgyben megbúvó Zsár faluba is. Egész napos, igényes túra is szerepelt a programban: elmeneteltünk az 1325 m magasban lévő zsári menedékházhoz, ahol már csípős volt a hegyi levegő, és mindenkinek jólesett a menedékházban elfogyasztott forró tea. A társaság kitartóbb tagjaival megmásztuk a Sarafiov-vízeséshez vezető meredek ösvényt is. Útközben borókabogyót és áfonyát szedtünk. A csúcsról pazar volt a kilátás, az őszi erdő ezer színben pompázott. A közeli domboldalon kedvünkre sütkérezhettünk a verőfényes napsütésben, s közben természetismereti játékokat játszottunk. Jártuk az erdőt, mezőt, füleltük a madárhangokat, szaglásztuk a rét illatait.

A Ki mit tud? mindig az egyik legkedveltebb programpontja kirándulásainknak. Minden osztályból érdekes és színvonalas produkciókat láttunk. Izgatottan vártuk a sportversenyeket is. Volt célba dobás, kötélhúzás, zsákban futás, teniszlabda-egyensúlyozás és még sok izgalmas verseny.

Remekül sikerült ez a kirándulás is, a városi gyerekek átélhették a természet adta szabadságot, a hancúrozást, élvezhették a csendet, a jó levegőt. Tele élményekkel, jóleső fáradtsággal indulhattunk haza.

Tóth Mónika