Puskázni az érettségin? Nahát!

TÁRSADALMI SZOLIDARITÁS

Vannak, akik azt hiszik, hogy érettségin nem lehet puskázni. Ez tévedés. Matematikából és fizikából minden vécében ott van az első két feladat megoldása, ami elég a négyeshez. Ez biztos – ha még sem lenne ott, akkor abban az iskolában nem működik a társadalmi szolidaritás. Ha pedig nincs szolidaritás, akkor az országnak vége!

De magyarból is lehet puskázni – pedig ebben még többen kételkednek. Két lehetőség van: a technológiai fejlesztés, meg a mechanikai miniatürizálás. Az első esetben segédeszközeink: kis méretű mobiltelefon, melyet zakózsebünkben rejtegetünk – mellé kell annyi haj, hogy elrejtse a headsetet. Működhet a mobiltelefonos óra is, csak az még kevesek számára elérhető. És nem megoldott a kétirányú adatátvitel: a James Bond-féle „belebeszélek az órába“ elég feltűnő lenne.

Egy fickó a mobilkommunikáció fénykorában érettségizett, a boldog kilencvenes évek közepén. Meggyőzött róla, hogy a magyar érettségin semmilyen módon át nem megy, kivéve, ha telefonon bediktálják neki a tételt. Telefonjának kihangosítóját elrejtette hoszszú haja mögé. A vizsga előtt kicsivel kiment a vécére, ahol ellenőrizte a kommunikációs csatornák tisztaságát. Minden simán ment. Nyolckor már bent volt a teremben, izgatottan várta a tételek kihirdetését. Akkor aztán kiválasztotta Arany János Őszikéit, és diktálni kezdett neki a telefon. Már egy órája mondta a kagylóba Arany János Őszikéinek minden érdemét, amikor hirtelen surrogás és néhány csattanás után a fickó nem hallott semmit. Hangjából érezni lehetett, hogy pulzusa százötvenhez közelít, vérnyomása legalább kétszáz higanymilliméter, és hogy legszívesebben megszüntetné a világot, azon nyomban. Ehelyett visszament a terembe, ahol a körben ülőkkel értekezve arra jutott, hogy a legjobb, ha Kosztolányi prózájáról ír. Sajnos azonban nem tudta, mi a próza, így mikor egy óra múlva kivitte verselemzését, a felügyelő tanár először azt hitte, hogy viccel. A fickó halott sápadtan tért vissza harmadjára a padhoz, és már csak egy óra állt rendelkezésére. Minden reményét elvesztve írt valamit immár Kosztolányi prózájáról is, aminek a vége egy hármas lett. Ezzel újabb szégyenfolttal gazdagodott családja érettségi-fotóalbuma.

NE BĺZZ A TECHNIKÁBAN!

A mechanikus felszerelések még soha sem mondtak csődöt. Érettségi előtt egész regimentek állnak sorban a fénymásoló üzemek előtt, és kicsinyítik tételeiket olyan méretre, melyek normális esetben meghaladják az emberi szem felbontóképességét. Ismeretlen okból azonban az érettségi kiélezi az érzékszerveket. A kicsinyített tételeknek két régi és teljesen reménytelen rejtekhelye: a szorzótáblás toll kupakja és a székünk comb alatti része. Ezeket mindenki ismeri, és zsandárokkal figyeltetik is. Sokkal egyszerűbb a vécén megnézni őket, addig elvannak a zsebben. A legravaszabb megoldás: UV-tollal szépen be kell írni minden fontosat a szöveggyűjteménybe. Ez normál fény mellett nem látszik – ha viszont szerzünk egy kis méretű UV-lámpát, akkor könnyedén birtokába kerülhetünk az információknak. Ezt a megoldást azért is könnyedén alkalmazhatjuk, mert az UV-lámpa fénye meszsziről nem feltűnő, és egy apró lámpatest beépíthető akár egy digitális kijelzős órába is.

AZ EGYSZERŰ A NAGYSZERŰ

Anna, szegény, még a boldog hetvenes évek elején érettségizett. A trauma nyomát a mai napig viseli. Gyakran ébred fel álmából saját rémült kiáltozására, és ilyenkor csapzott, homlokába hulló haja mögött sebesen áramlanak a gondolatok: vajon miért is követte el az egyik legáltalánosabb hibát a vizsgán? Biológiából ugyanis az A és B tételek közük csak az előbbieket tanulta meg – aminek a következménye egy hármas lett. Persze a történet ennél bonyolultabb. Szóval, bár a B tételeket nem tanulta meg, ám zseniális tervet eszelt ki. Akkoriban ugyanis a két legdivatosabb elmélet a mechanikus materializmus és a dialektikus materializmus volt. Ezek olyan elméletek, melyek elvileg nemcsak azt határozzák meg, hogy hogyan lesz a sárból ember, hanem még azt is, hogy ki, mikor, mit gondol. (A történelem folyamán azóta kiderült, hogy a gondolatok meghatározásának leíró modellje itt-ott még tényellentétes, de ezen a megfelelő tények bátorításával, és az ellentmondó tények kirostálásával lehetett segíteni. Szóval az erőszakos hatalomgyakorlás dívott.) Anna jól ráérzett, hogy Vlagyimir Iljics Lenin tekintélyével senki sem vitatkozhat – ez így is volt –, úgyhogy bevágta Lenintől Az anyag meghatározását. Ez egy hosszú, értelmetlen szöveg, tele rejtélyes szavakkal, melyeket ő nem értett, viszont senki más sem. A másfél oldalnyi szöveget úgy megtanulta, mint egy verset vagy a tízparancsolatot. A B tétel helyett szépen, okosan, tágra nyitott szemekkel el is mondta a döbbenettől székéhez szegezett bizottság előtt. Mikor befejezte, izgatott suttogás kezdődött a bizottság soraiban: „Lenin .... Az anyag ... a materializmus ... és még dialektikus is....“ Érezték, hogy az Anyaggal ők, a múlandó por nem vitatkozhatnak. Anna birtokában volt az Anyag meghatározásának, tehát tulajdonképpen mindent tudott a világról. Ha minden Anyag, akkor az Anyag: minden. Ezzel nem vitatkozhatnak, különben is Lenin mondja. Szóval érett a jeles. Ekkor azonban felemelkedett Sztibor bácsi, aki nevét pöszeségéről kapta, és feltette a kérdést: „És milyen formát ölt az Anyag az endokrin mirigyekben?“ Az endokrin mirigyek volt ugyanis a B tétel. Nos, Anna arcát enyhe pír lepte el, motyogott valami olyasmit, hogy meglehetősen bonyolultat, és hogy a dialektikus materializmus folyamata ezt már meghaladta, a gépek korát éljük – de a megkönnyebbült bizottság már érezte: ők nyertek. Az összecsapás végén döntetlenben állapodtak meg, így került az érettségi bizonyítványba biológiából hármas.

De hát ne keseredjen el senki, csak túllesztek majd rajta, és akkor már mosolyogva gondoltok vissza ezekre az izgalmas pillanatokra. (s, he)