Pozsonyi „zajongás”

MELLÁR DÁVID

De még a koncertélmény előtt a tanszék hallgatói személyesen is (nem csak a zenéjén keresztül) betekinthettek Tóth Kinga eddigi munkásságába.

A hallgatóság Tóth Kinga első kötetének köszönhetően bepillanthatott a mondókák véres valóságába. A ZSÚRral (Prae.hu, 2013) kapcsolatban Tóth Kinga bevallotta, számára mindennél fontosabb a gyerek- és állatvédelem. A hallgatókkal folytatott barátságos beszélgetésből érezhető volt, Tóth Kinga maga is tanárnő, és nemcsak a gyerekekkel, hanem a fiatalokkal is tökéletesen megérteti magát. Bár a ZSÚRban szereplő mondókákat főleg felnőtteknek ajánlja, ezzel is megszólalásának sokrétűségét bizonyítja.

Egy másik, egészen eltérő megszólalási hangja a zaj. A hang- és vizuális költészettel foglalkozó költőnő tavaly megjelent kötete, az All Machine (Magvető, 2014) már a kísérleti zenével és a vizuális installációkkal átszőtt gépies hangszín kiváltotta tapasztalatok rögzítése.

Bár a zajtól nem szabadulhattunk a beszélgetés során sem az egyetem rekonstruálása miatt, ami viszont tökéletes aláfestése volt a kötetből felolvasott verseknek. Így kaphatott a hallgatóság kevésbé zajos, sőt, tiszta és teljes képet a művésznő által képviselt kísérleti zenéről és „zajköltészetről”.

A kérdések után, lezárásképp, az alkotó kedvű fiatalok figyelmébe ajánlotta a József Attila Kör és a Fiatal Írók Szövetségének pályázatait, mivel Tóth Kinga mindkettőt egy személyben képviselte.

A szerzőnő és „zajzenésznő” látogatása újabb művészi és interpretációs lehetőségeket nyitott meg a magyar tanszék hallgatói számára, és megpróbálta felkelteni a figyelmet a napjaink „zajongó” művészei iránt. A beszélgetést Száz Pál vezette.