Pihenéssel javul a diák felfogóképessége

„Gyorsan, gyorsan, gyorsan!” – mondja a magyartanár kisregényelemzés közben. Reakció semmi, mindenki reggelt érez. Az is meglehet, hogy meguntuk a középiskola padját, tábláját. Ja, és el ne feledjem – a tanárait. Minden héten ugyanabba a padba kell beülnünk ugyanazon tanárok óráira. Négy év alatt ez felgyülemlik és belefáradunk. Mindenkin az unalom jeleit veszem észre. Még csak fél tíz! Már több mint három éve majd mindennap ugyanazon helyen és társaságban köszönt ránk a fél 10. Kimondva nem sok, de végigülni kb. 3-szor 40-szer 30-szor 45 percet (3 év; 1 iskolaév kb. 40 hét; 30 óra egy héten; 45 perces órák) – rengeteg. A szék is kényelmetlen. Hiába adták el azzal a jelszóval az iskolának, hogy anatómiailag jól van kialakítva. A gyártó cég emberei a formatervezés során nem töltöttek el rajta annyi időt, mint mi. „Ébredjetek már fel!” – szól kicsit hangosabban a tanár. Fél pillanatra mindenki felnéz, hogy mi is történik körülötte. Miután rájövünk, hogy nincs semmi probléma, csak a tanár próbál minket aktivizálni, mindenki visszatér eredeti elfoglaltságához. Szerintem teljesen felesleges. Úgy gondolom, ezt ő is látja. Biztosan ő is tudja, minket nem fog tudni csatasorba állítani. Tudja, velünk már nem számolhat. Megszólal a jelző csengetés, amire kisebb mozgolódás támad, de rövid idő múlva már mindenki alszik tovább. Egyszer csak olyan hangkép üti meg fülünket, ami senkinek sem tetszik: DOLGOZAT! Ezt nagyobb zajszint követi, melyből az erősebb hangúak kérdése („mikor, miért, miből”) hallatszódik csak át. Az utána következő csendben a tanár halkan megnyugtat, miszerint a végzősök élete ebből áll. Persze. Csakis. Köszönjük a bíztatást. Nagyon kedves. Ezt még megjátssza egy átlagos nap folyamán három tanár egymás után. Életkedvünk a csúcson. Bennem egy kérdés merül fel: az oktatási minisztériumban hogyan gondolták ezt? Számoljunk csak egy picit: tételezzük föl a diáknak napi 8 órája van reggel 8-tól kezdődően. Ez azt jelenti, hogy az órák kb. fél 4-ig tartanak. Fél óra, míg hazaér. Számoljunk egy teljes órát „ebédre” és a tanulásra való előkészületekre. Ha jól számolok, 17 óra körül járunk. Ekkor elkezd tanulni, tantárgyanként egy órát. Ebből azt lehet leszűrni, hogy ha csak négy tantárgyat tanul egy délután, akkor is 9-kor tud felkelni az asztala mögül. Szép. Ezt várják el tőlünk. Tőlünk, akikre most jött rá a bulizhatnék, a haverozás meg egyéb nem feltétlen szórakozás céljából történő tevékenységek? Tudom én is, nem lehetetlen mindezt belesűríteni egy napba, de mindenesetre iszonyat nehéz. Pont minket kell szadizni, akik alig fél év múlva „érettek” leszünk. Arra sehol nem gondolnak, hogy a pihenéssel javul a gyerek felfogóképessége? Pedig így van.

Ha a diákot hagynák, hogy kipihenje a nap fáradalmait, lehet, az órákon is aktívabb lenne. Minden valószínűség szerint a nagyokosok ott fent jobban tudják, és azt is el tudják dönteni, hogy mennyit bír egy átlagos emberpalánta. (júda)