Olvasási zavarok

De bele sem tudtunk gondolni igazán. Aztán most mégis rákényszerülünk. Sőt, találkozhatunk is vele, mert akár közvetlen környezetünkben is jelen lehet. Az mindenesetre tény, hogy a felnövekvő nemzedéknek akár 30-40 százaléka is funkcionális analfabétává válhat. Ugyanis ilyen mértéket öltött a magyar gyermekeknél a diszlexiával küzdők aránya. Ez a nemzetközi átlag tízszerese. Miben kereshetjük az okot? Lehet, hogy a foglalkozáshiány, túlzott televíziónézés, vagy netán a számítógépek játékai állnak a jelenség mögött? Vagy kereshető a nem megfelelő tanítási módszerekben is? Talán nem is lehet pontosan meghatározni. A diszlexia a tanulási zavarok fogalomkörébe tartozó, intelligenciaszinttől független olvasási és helyesírási gyengeség. Diszlexiások és kezdő olvasók hibázásai (pl. betűcsere, kihagyás, betoldás) azonosak, a különbség a tünetek mennyiségében, arányában és fennmaradásában van. A diszlexia tünetei az írásban is megjelennek. Az emiatti sorozatos kudarcélmények magatartászavarhoz vezethetnek. Az óvodáskori megelőzés, az iskoláskori kezelés eredményessége az említett képességek fejlettségétől, az életkortól függ. Kívülállónak viszont kicsit talán sok lehet, hogy a kisiskolások jelenleg 14-féleképpen tanulnak írni, és ezek között ott szerepelnek a bizonyítottan káros technikák is. A hiba persze nem csak itt található meg. Hiszen a diszlexiás tünettel rendelkező gyermekek mindezt örökölhették is. Oka lehet a méhen belüli vagy születési sérülés, de ugyanúgy más fejlődést visszavető betegség is, ami által nehezebben alakul ki a beszéd, és később az olvasás, illetve írás elsajátítása. A beszédfejlődés akadályozottsága pedig iskoláskorban olvasási, írási vagy számolási zavarhoz, azaz diszlexiához, diszgráfiához és diszkalkuliához vezethet. Felmérések szerint azonban a diszlexia mellett megjelenik a tőle csak nagyon nehezen elválasztható áldiszlexia is, aminek tünete szintén a betűtévesztés, szótagkihagyás, – keverés, nem értelmezett tartalom, – de szerencsére egyszerűbben orvosolható. Mivel e probléma gyakori, szükséges vele megfelelő mértékben és módon törődni, mert ellenkező esetben felnőttként könnyen válhatnak funkcionális analfabétává, amikor a legegyszerűbb feladatok is problémákat okozhatnak számukra. A jelenlegi oktatási képzés fiatalabb korban kezdődik el, mint ahogy a gyerekek látási és hallási fejlődése eléri a befogadáshoz szükséges szintet, és a kézfejcsontozat is csak hétéves korra válik alkalmassá az írómozgás végzésére. A tanítási módszerek sem minden esetben a legmegfelelőbbek, és az óvodai óvásból kikerült gyerekek itt már azonnal a rohanó tempóval találkoznak, amibe nem tudnak egyforma módon bekapcsolódni. Hajtják őket a tanárok, sürgetik a szülők, nőnek az elvárások, bennük pedig a félelmek, hogy mindezt nem tudják teljesíteni.

Kialakul a görcs, és annak egyik megnyilvánulási formájaként, pl. a diszlexiának nevezett szóvakság. Ez – a kevésbé lelkiismeretes tanárnak – még akár jó alibiként is szolgálhat, mert nem kell a nehezen tanuló gyerekkel bajlódnia, hanem mindjárt tovább irányíthatja a logopédushoz. A kerettantervek ugyan nem írnak elő módszereket, csupán rögzítik, mit kell teljesíteniük az oktatási intézményeknek. A közoktatási törvény módosítása komoly könnyítéseket tartalmaz a lassabban haladó tanulók számára, mert lehetővé teszi, hogy a kisiskolások még egy évig előkészítő foglalkozásban vehessenek részt. Ezen kívül az iskoláknak sem kell hátrányosan megülönböztetniük – pl. megbuktatniuk – a nehezebben tanuló tanulókat – negyedik osztályos korukig. Hiszen lehetőség nyílik a felzárkóztatásra, és a nehézséggel küszködőknek elég lesz a negyedik osztály végére felzárkózni a többiekhez. ĺgy a kudarcélménytől is megkímélődnek. A felmérésekből fény derül arra is, hogy a problémás diákok nyolcvan százaléka fiú. A gyerekek 10-15 százaléka pedig speciális tanulási tréningre szorul, ezért minden tizedik gyerek a bukás határán van, akiknek nyolcvan százaléka diszlexiás. Nekik vizuális funkcióik gyengék, de hallás alapján épp olyan jól értik a tananyagot, mint társaik. Tehát nem lenne szükségszerű, hogy ezek a gyerekek rosszul tanuljanak. Az óvodában kellene szűrni a beszédkészséget, és az ott megmutatkozó enyhe tüneteket a korai megfelelő kezeléssel. (sn, o, he)