Nincs gondolkodási idő

A munkaerőpiacon is eljött a minőségi cserék ideje. De hogy az új gazdaság vállalatainak milyen képességű emberre van igazán szüksége, azt még a munkáltató és munkavállaló is csak sejti. Néhány évvel ezelőtt a munkáltatók elsődleges szempontja az volt, hogy legyen megfelelő számú alkalmazottjuk. Azóta azonban más lett a gazdasági élet tempója, és erre a lüktető, gyorsan változó környezetre a munkaerőpiac is reagált. Egyre több a munkavállaló, és az internetnek köszönhetően az adataik egyre könnyebben elérhetők. A munkáltató jobban tud válogatni, és megteheti, hogy többet követel: szeretne olyan szakképzett, tapasztalt emberhez jutni, aki már másnap munkába áll.

Az internetes álláskeresés gyorsabb kommunikációt eredményezett, megnövelte az egy-egy pozíció betöltéséhez felmerülő személyek számát. Az álláskereső szempontjából a keresési idő meghosszabbodott, a döntés ideje viszont rövidebbé vált: a munkaajánlat már másnapra szól. Ez az új helyzet nagyobb tudást, és soha nem látott rugalmasságot kíván. A jelen környezetben semmi nem biztos, csak a változás. Ehhez pedig meg kell tanulni alkalmazkodni. A munkavállalóknak nem csak a döntéseikben kell soha nem látott rugalmasságról tanúbizonyságot tenniük. Egyszerre kell, hogy rendelkezzenek specializált szaktudással, és a korábban megszokottnál szélesebb látókörrel. A karrier nem más, mint az alkalmazottra rakódó felelősség bővülése.

A klasszikus értelemben vett karrier nem létezik. Az egyszerű alkalmazottból nem lesz csoportvezető helyettes, majd csoportvezető, azután osztályvezető helyettes, és előbb-utóbb osztályvezető. Éppen ezért az új gazdaságban csak a sokoldalú emberek lesznek sikeresek. A projektben dolgozó bármely munkatárstól megkövetelhető, hogy az adott szakmai terület szakértője legyen, éppen úgy, mint a projektvezető. Ráadásul a csoportmunka az emberek kezelésében is komoly elvárásokat támaszt az alkalmazottakkal szemben. A laposodó szervezet következtében vezető és szakértő egy személy. (i)