Nem kérünk az iskolából!

Tybalt és Heró édesanyja arról szól, miért döntött amellett, hogy jövőre ő kezdi el tanítani a kicsiket, ahelyett, hogy iskola-előkészítőbe, óvodába, majd iskolába küldené csemetéit. A mama felidézi saját keserű tapasztalatait: összesen tíz iskolába járt! Idézi annak az iskolának az elbocsátó levelét, ahol mindössze tíz napot töltött (annak nagy részét büntetésben). A levél, amit azóta bekeretezve tart lakása WC-jében, így végződik: „azon a véleményen vagyok, hogy csupán egy kemény, megregulázó iskola az egyetlen út ahhoz, hogy az emberi társadalom teljes jogú tagjai lehessünk“. Az édesanya arról ír, hogy az egyetlen iskola, amelyet szeretett, az ő édesanyja által működtetett óvodai csoport volt. Aztán egy autonóm oktatóval hozta össze a sors – immár felnőtt fejjel. Ő adta a kezébe John Holt, a nálunk is ismert Iskolai kudarcok című könyvét (pontos címe: How Children Fail? – Mitől vallanak kudarcot?). A jeles szerző 25 éves tanítási tapasztalatát osztja meg az olvasóval, és megmutatja, miért teljesít képességein alul a tanulók 40 százaléka. Paula Rothermel, a Durham Egyetem előadója öt évig követte nyomon az otthon tanított gyerekeket, és megállapította, hogy teljesítményük érzékelhetően jobb mint nyilvános iskolába járó társaiké. A tapasztalatait közre adó édesanya leírja: ahogy szóba hozta az otthoni oktatás kérdését, hárman máris csatlakoztak hozzá. Jelenleg hét családdal osztoznak egy pónilovon – beosztják, mikor ki takarítja, eteti az állatot. Ez adta a kiinduló ötletet ahhoz, hogyan is kell elképzelni az otthoni tanítást: „tanulás más családokkal közösen a való életen és játékon keresztül.“

Az órarendet a gyerekek kívánsága alapján állítja össze a mama. Hero színházasdiból jó, míg Tybalt nevelni szeret. Ez első szemeszter tananyaga a következőképpen néz ki: lesz majd filmkészítés, dráma, képzőművészet, kiállítótermek, múzeumok, könyvek, agyagozás, hegymászás, búvárkodás, zene, balett, medvekeresés az erdőben és szivárványkészítés. Rolland Meighan, a Nottinghami Egyetem pedagógia professzora úgy véli, hogy az otthon nyújtott oktatásé a jövő. A kormány azt mondja: egy életen át tanuló embereket akar, miközben a fejlődés, érlelődés éveiben a gyerekeket gyakorlatilag rabszolgaságra kényszeríti. Ezek a családok a maguk módján (újra) feltalálták az iskolát – csak egy gyerekre szabott iskola modelljében bíznak az angol iskola „tesztet írunk minden szemeszterben“ modellje helyett.

Sabrina neveléséről címmel jelent meg egy másik írás ugyancsak a Guardianban. Az írás Thomas Day-ről szól, aki annyira Rousseau Emil-jének (és Sophie-jének) hatása alá kerül, hogy 1769-ben örökbe fogadott két zsenge – egy 11 és egy 12 éves – leánykát, hogy ideális feleséget neveljen belőlük – magának. Mindössze annyit kellett csak megígérnie, hogy az egyiket kitanítja valamilyen mesterségre, majd 400 font hozományt ad neki, a másikat meg feleségül veszi, ha meg nem tenné, elhelyezi egy jó családnál és 500 fontot ad neki. Day odahaza, a ködös Albionban az egyik lányt tanulni adja egy molnárhoz, mivel „vagy eredendően buta a lány, vagy rettenetesen makacs“. A lány férjhez megy, és megkapja a beígért hozományt. A másik lányt, az immár 13 éves Sabrinát Day magánál tartotta. Day ettől kezdve a csinos Sabrina sztoikus feleséggé és anyává nevelésén ügyködött. Kevés sikerrel. Amikor forró viaszt önt a lány kezére, az elfelejti, hogy spártai módjára kellene viselkednie, és sikoltozni kezd, amikor az alsószoknyájára lő pisztolyából, a lány félreugrik, és haragjában kifecsegi titkát: gyűlöli a könyveket és a tudományt. Bár Sabrina később igyekezett mestere kedvében járni, az 1771-ben végül feladta és egy bentlakásos iskolába küldte a lányt – reménytelen esetnek nyilvánítva őt is. Végül rálel az intelligens és mindenben megfelelő asszonyra, Esther Milnes személyében. Vele tudományos alapú gazdálkodásba kezd, ami nem kecsegteti őket sikerrel. Nézetei politikai radikalizmushoz vezetnek, illetve a szegények, az elnyomottak és az állatok iránti szolidaritáshoz. A siker 1783-ban éri el, amikor megírta az azóta klasszikusnak számító Sandford és Merton című könyvét. A regény arról szól, hogyan barátkozik össze egy elkényeztetett, gazdag fiú egy szegénnyel, és végül hogyan menti meg az egész parasztcsaládot a végrehajtóktól. A könyv bestseller lett. Day azonban ezt már nem élvezhette, a 3. kiadás évében (1789) meghal, ledobja hátáról egy csikó, melyet ő előzőleg – az állati jogokról vallott nézeteiből eredően – nem tört be.

Felvilágosodástól a posztmodernig. A nevelés, a tanulás, a család és az intézmények viszonya foglalkoztatja tehát a hétvégi olvasmányul újságot lapozgató angolt. Miközben hétköznap elégedetten vagy elégedetlenül, protestálva vagy engedelmesen a tantervet szidja, és az iskolából várja haza neveletlen gyermekeit. (Guard)