Nem érdem, csak állapot

Egyre ingerültebbek, feszültebbek a mindennapjaink. A folytonos rohanás, az, hogy soha nem érjük utol magunkat, állandó stressz helyzeteket eredményez. S nem elég, hogy emésztjük magunkat, másokra is át akarjuk ezt ragasztani.

A minap az egyik élelmiszerboltban arra vártam, hogy sorra kerüljek, és ki tudjam fizetni az egy szem kis terméket, amit vásároltam. Szépen, jó hézagosan feltettem az arckrémet a pultra, és haladtam türelmesen az előttem álló után, s itt a türelmesen való haladáson van a hangsúly; nem így a mögöttem várakozó vásárló. Alighogy lett a kis krémem mögött hely, a hátamat már súroló némber fel is rámolta a cuccait. Ami önmagában nem is lett volna baj, de szorosan az én termékem mögé pakolt. Ezt az okos kis asszonyka is észrevette, s józan paraszti eszére hallgatva – mert más aligha volt neki –, megfogta a vevők termékeinek elkülönülésére szolgáló kis műanyag rudat és a krémem mögé rakta, s még ezzel a lendülettel lökött is rajta egyet. Ekkor amolyan szúrós tekintettel hátranéztem, hogy vegye észre magát, elvégre nem otthon van, én meg nem az idióta fiacskája vagyok.

Télen, a hajnali órákban, a kemény mínuszokban várni a buszra; s abban a pillanatban, amikor a lerobbant, döcögő jármű színeit látni véljük, én nem tudom, honnan, de egy, két öreg a semmiből előszalad (hozzáteszem máskor sétálni is nehezére esik, most meg rohan) és bevágódik a sor elejére. Ők, a teljes tolerancia hiányával rendelkezők, figyelmen kívül hagyják azt a fontos tényt, hogy mi itt állunk már 20-30 perce, mi is ugyanarra a buszra várunk és előttük voltunk itt. Persze senki nem szól, hogy is szólnánk, elvégre ők az idősebbek. A helyünket, ha arra került volna sor, pedig úgyis átadtuk volna nekik; mi csak azt szeretnénk, ha ugyanolyan mércét állítanának elénk, mint saját maguk elé.

Nem vagyunk mi semmivel sem rosszabbak, mint ők, az értékrendszerünk tér el nagyon egymástól, s ez a sok konfliktus forrása. Ők egy másik korban, rendszerben nevelődtek, de az alapvető jellembeli hibák nem biztos, hogy itt keresendők, mert úgy gondolom, hogy közülünk, fiatalok közül is lesznek majd sajnos ilyen és hasonló idősek, pedig mi már a rendszerváltás gyermekei vagyunk/lennénk. Éppen ezért nem kellene jellemet is váltanunk?!