Móricz Zsigmond: Árvácska

Ha boldog és kiegyensúlyozott családban élsz, akkor talán el sem tudod képzelni, milyen szörnyű lenne, ha nem lennének szüleid? Történetünk főhőse egy veled egykorú kislány, akinek nincsen se anyukája, se apukája. Állami gondozott, akit nevelőszülőkhöz ad az intézet. Szegény kislány a jellegtelen Állami Árvácska nevet viseli, de Csörének szólítják.

Egy tanyán tengeti életét, ahol az őt nevelő Dudásékat kedvesanyjának és kedves-apjának szólítja. A szülők azonban nem szolgálnak rá a becéző elnevezésre, hiszen nagyon roszszul bánnak a kis árvával. Szidják, verik, meggyalázzák, és meztelenül zavarják ki a mezőre tehenet legeltetni, pedig a kislány már iskoláskorú. És természetesen nem járatják iskolába, még beszélni is alig tud.

A kis Árvácska életében az az egyetlen boldogság, ha egy nap véletlenül szépen szólnak hozzá, és nem kap verést. A gyámügynek is feltűnik a kislány szörnyű sorsa, és új nevelőszülőkhöz kerül a gyerek. Valójában azonban cseberből vederbe esik. Az új szülők, Szennyesék semmivel sem jobbak az előzőeknél. Csak a haszon reményében tartják maguknál a kis árvát, hiszen a Csöre ingyen dolgozik és már 8 éves, de még mindig nem jár iskolába.

A kis Árvácska több társadalmi rétegből is kap nevelőszülőket: a szegény paraszt és a módos gazda után az értelmiségiek következnek. Ők még a szegényes szókincse és beszédhibái miatt is bántják a kislányt. Szegény kis árva számára sem a Mikulás, sem a karácsony nem hoz boldogságot: senkitől sem kap ajándékot, őt senki sem szereti. A karácsony éjjele azonban tragikus szabadulást hoz ebből a szerencsétlen és boldogtalan életből: a ház leég és a kis Csörével együtt meghal mindenki. Móricz saját nevelt lányáról, Csibéről mintázta Árvácskát, akinek szerencsére jobbra fordult a sorsa, mert szerető apát talált az író személyében. (n)