Módosították a támogatás felhasználási kritériumait

Néhány megjegyzéssel szeretnék élni a Pázmány Péter Alapítvány dunaszerdahelyi járási fórumán elhangzottakhoz. A Pázmány Péter Alapítvány Szülő és iskola 2006/2007-es pályázatának új kritériumait áttanulmányozva feszült érdeklődéssel vártuk, hogy március 1-jén az alapítvány legfőbb kurátorai részletesen és pontosan tájékoztassák régiónk iskolaigazgatóit és a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége alapszervezeteinek elnökeit azokról az okokról, amelyek alapján módosították a támogatás felhasználásának kritériumait. Sajnos, minderről kevés szó esett az említett fórumon, hiszen a legtöbb kérdésre, kérésre, érvelésre aránylag elbizonytalanító választ kaptak a résztvevők: a támogatást biztosító magyar fél kifejezett akaratának eredménye a változtatás.

A közel száz résztvevőt azonban mélységesen sértette az a hangnem és az a hozzáállás, amely lényegében kizárta az együttgondolkodás lehetőségét, és megalázta a szülők egész közösségét. Mert egyértelműen nem igaz az, hogy csak az iskolaigazgatók tiltakoznak, hogy az igazgatók állítása „szemenszedett hazugság”, hiszen a szülők számára sem elfogadhatók a változások. Az alapítvány legfőbb vezetői pedig végképp nem engedhetik meg maguknak, hogy egy-két negatív példa alapján szinte minden szülőt gazembernek, csalónak minősítsenek, akik csak visszaélnek a támogatással, akik italra, olcsó szórakozásra cserélik be a vásárlási utalványt.

Véleményünk szerint az alapítvány kuratóriuma nem képes megérteni, hogy a szlovákiai magyar iskolák jövője szempontjából nem ilyen támogatásra van szükség, képtelen minderről érdemben tárgyalni a legilletékesebb magyarországi partnerrel és képtelen kellő tisztelettel közelíteni a szlovákiai magyar szülőkhöz és pedagógusokhoz. Ha pedig képtelenek minderre, akkor az alapítványnak valóban ilyen kuratóriumra van szüksége? Kérem, gondolkozzanak el ezen azok a szervezetek, amelyek létrehozták a Pázmány Péter Alapítványt.

Czére Jenő, a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin AI szülői szövetségének elnöke