Mit üzenjünk a földönkívülieknek?

Nyári estéken gyakran fürkésztük az eget, valami ismeretlenre várva, mondjuk egy repülő csészealjra. Már rengeteget gondoltam arra, hogyan üzennék egy marslakónak. Kivetíteném az űrbe, hogy: „Szia, mi emberek vagyunk, békések a szándékaink.” – de ez már eléggé lefutott szöveg. Például egy filmet nézel, az ufók megtámadják a Földünket, a fenti mondat szinte az elsők közt szerepel. Végül mégsem a bolygók közti békével végződik a történet. Lehet, hogy félreértik ezt a pár szót?

Küldjünk képet nekik?

Egy újabb ötletként felvethetném a képküldést is, de ez sem valami nagy durranás. Mondjuk az ufó egy zöld 1 méteres lényecske, elképzelhető, hogy számára az emberi test visszataszító.

Akkor mit tegyünk?

Küldhetnénk fizikai vagy matematikai képletet, ezzel utalva arra, hogy mi, emberek értelmesek vagyunk. Na de mi van akkor, ha nem a tízes számrendszert használják? Ebben az esetben kapnak pár számot és annyi, ez nem túl értelmes dolog.

Rejtett jelek

Egy utolsó lehetőségként felvetem azt, hogy minden jelet érzékelnének, de túl primitívnek tartanának minket, és figyelembe sem vennék a jeleinket. Vagy már itt vannak emberi külsőt öltve, és figyelnek bennünket? Néha rejtett jeleket adnak magukról, mondjuk CD-t adnak ki, könyvet írnak és egyebek. Ezek a gondolatok azonban csak egy túl élénk fantáziájú diák fejéből pattantak ki. Sajnálattal közlöm, ez nem a valóság, ez csak egy újságcikk a Krétapor hasábjain.

(A szerző az Alistáli Magyar Tannyelvű Alapiskola 8. B osztályos diákja, a Krétapor diáklap szerkesztője.)