Mit kezdjünk a kamaszokkal nyáron?

A szülőknek azonban a hosszú vakáció, a sok kellemes élmény mellett, némi szorongást és fejtörést is okoz. Amíg kicsik a gyerekeink, vagy a felügyeletüket nehéz megoldanunk napközben, vagy a változatos, gyerekbarát nyári programok kitalálása teszi próbára kreativitásunkat. Vajon egyedül hagyhatom-e egész napra, amíg én dolgozom? Hová és kivel engedhetem el napközben? Szervezzek-e közös, családi programokat, vagy küldjem-e inkább táborba, esetleg dolgozni? Megannyi kérdés, amiről jó lenne a gyerekkel veszekedés nélkül egyezségre jutni, hogy a nyár se neki ne legyen unalmas, ugyanakkor nekünk se legyen izgalmasabb a kelleténél.

Némi haszonnal is jár

Fontos, hogy olyan programot találjunk ki, hogy az jó társaságot, felnőttes önállóságot és még, ha némi haszonnal jár is, leginkább kellemes szórakozást ígérjen. Ugyanezek az elvek érvényesek a családi nyaralás megszervezésére is. Igyekezzünk olyan üdülőhelyet választani, ahol fiataloknak való szórakozási lehetőségek is vannak (kávéházak, táncos-zenés helyek, vidámpark), ahol egyáltalán vannak fiatalok, akikkel ismerkedni lehet! A magányos turistaház az erdő közepén vagy a reumás nyugdíjasokra szakosodott gyógyfürdő komplexum ebből a szempontból nem ideális.

Ha körutazásban, városnézésben, múzeumlátogatásban gondolkodunk, akkor is szerencsésebb egy helyen lakni, és onnan tenni kisebb kirándulásukat; így nemcsak a csomagolással megy el kevesebb idő, de a fiataloknak is több lehetőségük van a környékkel, a helyiekkel kicsit megbarátkozni, egy-két nap után akár önálló programokat is csinálni.

Fontos azonban, hogy tisztázzuk a kereteket: merre, meddig mehet el egyedül, hány órára kell hazajönnie, mennyi pénzt költhet el és mire, hogyan, milyen feltételek között ismerkedhet idegenekkel! Jó, ha a gyereknél van telefon és térkép, még jobb, ha nem egyedül megy, hanem a testvérével, vagy egy hasonló korú társával.

Az is hasznos, ha a közös programok egy része fakultatív: ha a képtárat nem muszáj megnézi, lehet helyette a városban sétálni, és később találkozni valahol a szülőkkel, akkor a felnőtteknek nem kell az unott, és mindent kritizáló serdülő miatt kutyafuttában megnézni egy érdekes kiállítást, sőt, még az is előfordulhat, hogy, mivel szabadon választhat, a gyerek is úgy dönt, megnéz egy-két híres képet.

Ha nem erőltetünk rá semmit, se kulturális programot, se közös szórakozást, se mély, lelki társalgást, mindezt csupán megajánljuk neki, rendelkezésére állunk, amennyiben ezekhez volna kedve, akkor ahelyett, hogy a kamaszokra oly jellemző lázadó szellemet korbácsolnánk fel benne, még az is lehet, hogy kedvet csinálunk neki a tartalmas szórakozáshoz vagy az „őseivel” való beszélgetéshez. (gya, sn)