Mit gondol arról, ha valaki diákként teherbe esik?

MuDr. Vályi István, Tornalja: „Mi gyermekorvosok semmiképpen sem tudjuk helyeselni a túl fiatal lányok szülését. Viszont ha már megtörténik a teherbe esés, mindig mérlegelni kell a dolgokat, felelősségteljesen kell dönteni. Erről nem lehet általánosságokban beszélni, mert a gyermekáldás egy fantasztikus dolog, még akkor is, ha túl fiatal az anya. Ha még diák a kismama, biztosan nem tudja majd úgy felnevelni gyermekét, ahogy azt annak előtte elképzelte. Volt már rá példa, hogy egy nagyon ügyes lány azért hagyta ott az egészségügyi középiskolát, mert teherbe esett, feleségül ment a gyerek apjához, s azóta is boldogan élnek. A gyerekorvosok, pszichológusok és szexológusok nem tekintik a korai szülést szerencsés dolognak. Nálunk ez gyakran megesik, vannak olyan pácienseim, akik a gyereküket is hozzám hordják, és maguk is még gyermekorvoshoz járnak. Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, vállalja-e a gyereket, érzik-e már magukat olyan érettnek, hogy egy gyereket felelősségteljesen felneveljenek, biztosítani tudják-e neki az alapvető biztonságot és megélhetést. Nálunk sajnos gyakori eset, hogy a meggondolatlan fiatal lányok megszülik a gyereküket, de utána már nem törődnek vele, gyermekotthonba adják. Azok a gyerekek, akiket nem várnak szeretettel, gyakrabban születnek különféle rendellenességgekkel, és a későbbiekben is több problémájuk van a fejlődésben.”

Kati Kassáról: „Van egy barátnőm, aki 16 évesen teherbe esett, de nem vállalta a gyerekét. Azóta állandóan lelkiismeret-furdalása van, éjszaka ezzel álmodik. Ő megbánta, hogy nem szülte meg ezt a gyereket, azóta is sokat sír emiatt.”

Szonya Galántáról: „Tizenhét éves voltam, amikor teherbe estem egy olyan fiútól, akit nagyon szerettem, de ő nem gondolta komolyan a kapcsolatunkat. Amikor tudomást szerzett arról, hogy gyereket várok, elkerült, meg sem kérdezte, mit akarok tenni. Szépen kisétált a dologból. Számomra az nem volt kérdés, hogy megszülöm-e vagy sem, mert imádom a gyerekeket. A lányom már ötéves. Kezdetekben voltak gondjaim, mert ott kellett hagynom a sulit, távúton kellett leérettségiznem. De szerencsére a szüleim mellettem álltak mindenben, azóta is náluk lakunk.” (horv)