Miről árulkodnak a tanterv hiányosságai?

A társadalom átalakulása és a gazdaság változásai gyorsabbak, mint sokan gondolnák. Az információs forradalom itt zajlik körülöttünk, a tantervek és tanítási módszerek általában mégsem alkalmazkodnak elég gyorsan.

Óriási változatosság mutatkozik a tantervek, a tanítási módszerek és az intézmények között, melyek olyan kreatív és magasan képzett európaiak generációit nevelték fel, akik a világ minden táján el tudnak helyezkedni. Ennek ellenére nem folytathatjuk vakon az (eltűnőben lévő) hagyományos munkákra specializált embertömegek kitermelését ahelyett, hogy olyan alkalmazkodni képes egyéneket képeznénk nagy számban, akik mindenféle foglalkozásba képesek beletanulni.

Kínálat és kereslet

Az ilyen oktatási rendszerekből kikerülő diákok arra számítanak, hogy azonnal el tudnak helyezkedni. Ha azonban az, amit megtanítottak nekik, nem felel meg az üzleti életbe újonnan belépőkkel szemben támasztott elvárásoknak, és ha képesítéseiket „túl alacsony” vagy „irreleváns” minősítéssel visszadobják, akkor valami nagyon nincs rendben. Nem működik a kommunikáció, az egyik fél nem adja a másiknak a tudomására, hogy mire van igény, vagy hogy mi a reális kínálat. Kiábrándulunk a rendszerből, a csalódott diplomások pedig talán olyan oklevélre áldozták pénzüket és idejüket, mely az új elhelyezkedési körülmények között értéktelennek bizonyul. Irányt kellene változtatni az oktatási rendszerben, hogy „embereket” képezzen, ne pedig „emberi erőforrást a gazdaság számára”.

Pénzügyi hiányosságok

A társadalom korunkban kiterjedt oktatási rendszereket követel, a jövőben pedig még nagyobbakra lesz szüksége, az ennek megfelelő anyagi támogatás azonban nem a megfelelő irányban folyik a pedagógusokhoz. Az OECD kutatásai azt mutatják, hogy az oktatásra fordított állami kiadások aránya a bruttó nemzeti jövedelemhez (GNP) képest szinte az összes európai országban kitartóan csökken, nagyrészt a nemzeti politika és költségvetés igényeinek szorításában, ami rövidtávú politikához vezethet. A támogatás fogyatkozásával párhuzamosan nőnek viszont az újabb szolgáltatások iránti igények. A jelenlegi gazdasági légkörben kétséges, hogy a közoktatásra fordított állami kiadások számottevően megemelkednek, ezért a figyelem egyre inkább az oktatásra fordított magánbefektetések és az oktatási költségvetések ésszerűbb kezelése felé fordul. A versenyképesség javításáért történt átszervezések során szerzett saját tapasztalatokból kiindulva az ipar úgy gondolja, hogy jobb a rendelkezésre álló támogatást hatékonyabban elkölteni, mint több pénzt költeni. Idővel nagy eredményeket lehet elérni úgy is, hogy kis fejlesztéseket valósítunk meg következetesen, lépésről lépésre.

agukat a pedagógusokat kell felhatalmazni arra, hogy ezeket a belső hatékonysági vizsgálatokat elvégezzék, mindenfajta beavatkozás vagy túlzott kívülről jövő nyomás nélkül. A hangsúlyt az újdonság bevezetésére, és nem a költségcsökkentésnek a közigazgatásban ma széles körben használt embertelen eszközére kell helyezni. A képességeknek, a tanterveknek és az anyagi támogatásnak ezek a hiányosságai veszélyesek, mivel Európának azt a képességét fenyegetik, hogy megállja a helyét a mai világ új és összetett kihívásaival szemben. Kockára teszik Európa versenyképességét és demokratikus ideáljait, és talajt adnak a munkanélküliségnek és a társadalmi marginalizálódásnak. Mindezek miatt az oktatás átalakításának kiemelt helyen kell szerepelnie valamennyi ország politikai napirendjén. (ac)