Mióta fésülködünk?

Fésű vagy hajkefe: készülhet műanyagból, fából, csontból, és ölthet rengetegféle formát, mégis tulajdonképpen mindegyikük ugyanazt a célt szolgálja. Mégpedig a hajkoronánk rendbetételét, szépítését vagy átalakítását. És hogy mióta áll rendelkezésünkre ez a nélkülözhetetlen használati tárgy? Járj utána velünk!

A fésű „feltalálójának” nevét, sajnos, nem tudjuk pontosan. Ám ha elgondolkodsz rajta, nem nehéz kitalálni, hogy mi volt a kezdeti emberek fésűje? Azt nem tudjuk, hogy a kőkorszaki ősembernek mennyire volt igénye a hajának rendbetételére, ám az biztos, hogy ha szükségét érezte, hogy elsimítsa fürtjeit, akkor erre a célra kezdetben a kezének öt ujját használta. És hogy mi erre a bizonyíték? Az, hogy az első, kezdetleges fésűk ránk maradt példányai az emberi kéz szétfeszített ujjait vették mintául.

Birket-Smith A kultúra ösvényei című könyvében az olvasható, hogy az ausztráliai bennszülöttek ma sem fésülködnek. A Fülöp-szigeti és maláji negritók pedig a szomszédos törzsektől vették át a testápolásnak eme szerszámát. És hogy miből készültek/készülnek ezek a csodás hajsimító eszközök? A csontból vagy fából faragott közönséges formák mellett vékony fapálcikákból vagy hasított bambuszból összekötött fésűk is léteznek, mégpedig Óceániában, Indonéziában, Kelet-Afrikában és az Amazonas térségében. Az új-kőkorban már ismerték a kétsoros fésűt, vagyis a bontófésű és a sűrűfésű kombinációját. Az ókorban leginkább csontból – a gazdagoknál elefántcsontból – és puszpángfából készítették a fésűket. Nagyon díszes remekművek a népvándorlás korából megmaradt fésűleletek. Az is érdekes, hogy a koraközépkorban a pap a mise kezdete előtt vallásos szimbólumokkal díszített csontfésűvel szedte rendbe a haját.

Izland szigetein pedig a fésűvel nemcsak fésülködtek, hanem a joggyakorlatban is szerepet kapott ez az eszköz. A győztes törzsfőnök hajdanában kettétört és földre dobott fésűvel, melléjük hajított ezüstpénzzel vette jelképesen birtokába a meghódított földet. Hogy mennyi a régi adatokból a legenda, azt ma már nem tudhatjuk, egyvalami azonban bizonyos: manapság fésülködés nélkül az utcára lépni, nagyon ápolatlan külsőt kölcsönöz az embernek. Használjuk tehát a fésűket! (s, he)