Milyen az óvoda és iskola légköre?

A téma, melyet kínáltak, rendkívül időszerű: az okatási intézmények légköre több szempontból megközelítve. A résztvevőket megismertették a legújabb kutatások eredményeivel, lehetőséget adva a tapasztalatcserére, közös gondolkodásra az óvodai és iskolai légkör befolyásolásának pedagógiai és pszichológiai módszereiről.

A légkörteremtés felelőssége a vezetők munkájában – ahol mindenki (tanár, diák és szülő) jól érzi magát – nem egyszerű feladat. A megfelelő adottságú, jól teljesítő gyerek szeret az iskolában, mert sikeres, de aki tanulási nehézséggel, netán tanulási zavarral küszködik, annak minden nap újabb próbatétel, újabb kudarclehetőség. Miért járna szívesen iskolába?

Hol az esélyegyenlőség?

Aki hiánnyal indul, óriási (saját, tanári, szülői) erőfeszítéssel jut el a minimumig, amit az iskola (tanterv) elvár tőle. Ő már azért is keményen dolgozott, hogy a startvonalra állhasson, míg másoknak a tantervi maximum sem jelent gondot. A hiánykompenzálásról sajnos ma még alig esik szó.

„Miért borul föl Józsika az iskolában?” – tette fel az előadó a kérdést. Számos oka lehet: a hatékony tanulás módszerének hiánya, a tanulók értékelési rendszerének problémái, az egyéni képességek különbözősége, a kortársi minta, az elsajátítandó ismeretek mennyisége, a szülői és a társadalmi elvárások meghatározatlansága, az értékek általános változása, a korábban elszenvedett tanulási kudarcok, valamint a motiválatlanság. A felsoroltak közül már kettőnek a megléte is elegendő ahhoz, hogy egy gyerek ne érezze jól magát az iskolában.

Az esélyt, hogy saját adottságainak, motiváltságának és céljainak legmagasabb szintjére eljuthasson, mindenkinek meg kell kapnia. Azonos esélyt a nem azonos szintek adnak, azaz a differenciálás.

Naponta tapasztaljuk, hogy a társadalmi körülmények változásai nem hagyták érintetlenül az iskolát sem. Az intézmények belső életét, helyzetét, feladatait jelentősen befolyásolják azok a folyamatok, amelyek a kilencvenes évektől az ifjúság kultúrájának, életmódjának, életszemléletének, kapcsolatrendszerének korszakváltását jellemzik. Ma a nevelőtestületi megbeszélések, szülői értekezletek, fogadóórák ismétlődő témái azok az iskolai történések, tanári és tanulói sérelmek, amelyek az erőszakos viselkedéssel, az agresszivitás növekedésével függnek össze. A nyíregyházi főiskola pszichológia tanszékének vezetője saját kutatásairól beszámolva az iskolai agressziót és zaklatás jelenségét elemezte körültekintően. Az iskolai agresszió, a zaklatás olyan negatív viselkedési forma, amelyre a hosszabb időszakon át ismétlődő szándékos fájdalomokozás jellemző, legtöbbször kiváltó ok nékül. Az erőszak megjelenhet verbális, fizikai, szimbolikus esetleg indirekt formában. A vizsgált gyerekek 62%-ánál tapasztaltak érintettséget, agresszor, áldozat vagy szemlélő szerepben. Az előadó felvázolta vizsgálatainak eredményeit, kitért a bántalmazás okaira, az agresszorok és az áldozatok személyiségjegyeire, a lehetséges színhelyekre, a tanárok szerepére, a szülői mintára, a megelőző, prevenciós statégiákra.

A közösségekben megnyilvánuló agresszió gyermekpszichiátriai vonatkozásairól szóló előadásban azokról a személyiségzavarokról, viselkedési zavarokról hallhattunk, amelyeknek lényeges eleme az agresszió. Az eredményes terápia érdekében egyidejű gyógyszeres és pszichoterápiás kezelést alkalmaznak. Lényeges, hogy a környezet hogyan ítéli meg az agresszív cselekedetet. A gyermekek által elkövetett erőszak általában felnőtt mintát követ, ezért a helyes normákat évről évre meg kell erősíteni az iskolai közösségben.

De vajon mi a helyzet nálunk?

Az iskolák önerőből még a rendkívül fontos iskolapszichológusi, gyógypedagógusi státust sem tudják finanszírozni, miközben szociális jellegű feladataik is egyre szaporodnak, tehát szociális dolgozót is tudnának foglalkoztatni. A pedagógiai-pszichológiai és a speciális pedagógiai tanácsadók szakemberei (ketten-hárman) egy-egy járást látnak el, és még kevesebben vannak, akik mindezt magyar nyelven teszik. Holott ez az együttműködés alapfeltétele. Hazai oktatási-nevelési intézményeinknek égető szüksége van iskolapszichológusokból, gyógypedagógusokból, szociális munkásokból álló segítő csoportok jelenlétére, és ebben elsősorban az iskolákat, óvodákat fenntartó önkormányzatok lehetnek a segítségükre.