Mi lesz vele a suliban?

A kislányom most kezdi meg az alapiskolai tanulnányait. Magának való teremtés, nehezen berátkozik. Hogyan könnyítsem meg számára a beilleszkedést?

Jelige: Beilleszkedés

Mondjon neki olyan meséket, amelyek a beiskolázásról szólnak. Hallani fogja, hogy más is félt, vagy szorongott, amikor először kellett átlépnie az iskola küszöbét. Ám ha azoknak sikerült legyőzniük a félelmüket, szorongásukat, akkor miért ne sikerülhetne neki is? Számos példa található a mesékben arra is, hogyan szereztek maguknak társakat, segítőket a mesehősök. Majd folytassa a sort olyan mesékkel, melyekben szeretnek iskolába járni a gyerekek. Vajon miért?

Aprólékosan tárgyalják meg, hogy mi az, ami félelmet vált ki belőle. Valóban félnie kell az iskolától? Mi lenne, ha egyszer ő kezdené az ismerkedést, barátkozást? Milyen szörnyű dolog történhetne vele akkor? Feltétlenül csak rossz lehet az ismerkedés? Mennyi jó lehet abban, ha egy idegennel megismerkedünk, és már nem idegen többé a számunkra? Mit feltételeztünk róla annak előtte, mielőtt megismerkedtünk vele, s milyennek ismertük meg valójában?

Bizonyára vannak olyan barátai a kislányának, akikkel szívesen játszik, örömmel van társaságukban. Ezeket a gyerekeket hogyan ismerte meg? Sajnálja, hogy ismerősök lettek? Jobb volt neki azelőtt, hogy nem voltak a barátai, ismerősei? Mi lenne, ha nem lennének végképp barátai? Jobban érezné magát akkor? Vegyék sorra az eseteket, mikor okozott örömet, hogy ismeri őket? Csalódott-e már valakiben? Nem úgy viselkedett, amilyennek megismerte? Ezt hogyan élte túl? Nagy csalódás volt a számára? Mit vár el egy baráttól? Hogyan kell viselkednie? És ő vajon milyen barát? Mennyire megbízható? Okozott már csalódást valakinek? Mikor? Mi volt az?

Nagyon fontos, hogy észrevegye, ő sem mindig az a legjobb, legodaadóbb barát. Benne is csalódhattak már mások, s milyen jó, hogy mindezek ellére barátai maradtak, s továbbra is befogadják maguk közé.

Nagyon sokat segíthetnek a helyzetgyakorlatok is. Ha például egy báb figurájába bújhat, s az ő nevében mondja el sérelmeit, félelmeit, bánatát. Nem neki kell színt vallania, hanem a bábunak. Annak pedig mindent szabad. Őszintén kiöntheti a szívét, s elmondhat mindent, ami a lelkét nyomja.

Nagyon jó szolgálatot nyújtanak a rajzok is. Rajzolja le, milyennek képzeli el az iskolát, ahová majd járni fog, az osztályukat, ahol a napjait tölti, a tornatermet, ahol tornázni fognak, a tanító nénit, aki írni, olvasni, számolni tanítja majd, az osztálytársait, akikkel együtt lesz szinte nap mint nap. Minden képet aprólékosan beszéljenek meg, minél többet mondjon el róla. Ha beindítja a képzeletét, s minél többet mesél, annál könnyebben feloldódnak a gátlásai. Ha bármilyen értelmetlennek is tűnik majd az, amit mond, nem szabad érte kinevetni. #gy csak bezárkózik, s még kevésbé lesz hajlandó barátkozni. A magányosoknak pedig nagyon nehéz dolguk van az életben.

Segítse őt a barátkozásban az iskolában. Hívja meg egy-két osztálytársát haza, otthon biztosan felszabadultabb lesz majd, hiszen ő lesz otthon, ő lesz a vendéglátó, a kezdeményező. Ha viszont kislányát hívják meg az osztálytársai, engedje el őt, ne gátolja abban, hogy iskolán kívül is találkozzanak. Remélem, gyermeke idővel ráérez majd a barátság előnyeire, és kezdeményezővé válik.