Mi fán terem a muzsika?

Most induló sorozatunkban a művészetnek ezzel az ágával fogunk foglalkozni. Azoknak ajánljuk, akik művelik vagy „csak” hallgatják a zenét. Vagyis mindenkinek! Talán nincs is olyan ember, aki nem szereti a zenét, hiszen annyiféle műfaja létezik, hogy bárki találhat kedvére valót közöttük. Ám a zeneszeretetnek is vannak fokozatai! Vannak, akik szerzik a zenét, vannak, akik művészi fokon űzik, vannak, akik tanítják, akik tanulják és persze, olyanok is (legnagyobb számban), akik pusztán élvezik. Te melyik csoportba tartozol? Nos, akármelyikbe is, bizonyára te is elgondolkoztál már azon, hogy honnan ered a zene, ami az ókorban a hét szabad művészet egyike volt. Mikor és kinek támadt az az ötlete, hogy a hangokat olyan módon szólaltassa meg, hogy abból valamiféle harmónia, dallamos melódia, azaz zene keletkezzen. Vajon hogyan alakulhatott át a hangok sokfélesége különféle hangszerek, vagy akár magának a legtermészetesebb hangszernek – az énekhangnak – a „közbenjárásával” gyönyörű, szívet-lelket melengető, olykor hátborzongatóan különleges dallamokká? A zene eredete nagyon messzire nyúlik vissza, pontos dátumhoz azonban nem lehet kötni. Ám a legrégebbi forrásaink az ókorból vannak róla. A különféle népek mindegyike isteni eredetűnek tartotta. Az ókori kultúrák mindegyikében fontos szerepet töltött be a zene a civil és a vallásos életben egyaránt. A zenei műveltség kialakulásának kezdeteit a Tigris és az Eufrátesz folyó térségébe helyezik a kutatások, amely a mai Irak területén található. Itt telepedtek le a Kr.e. 4. évezredben a sumérok, Mezopotámia déli részén. A líra lett a nemzeti hangszerük. Szorosan a szertartásaikhoz kötődő vallási jellegű zenét fejlesztettek ki.

Csak a tehetség számított!

Ők voltak az elsők, akik munkának, vagyis hivatásnak tekintették a zenét: életre szóló elfoglaltságnak számított egyetlen hangszer mesteri kezelése. Ám egyetlen korai civilizáció sem tartotta olyan nagy becsben a muzsika művelését, mint Görögország. Az ókori Hellászban a zene uralta a vallási, művészi, erkölcsi és tudományos életet. A művelt, előkelő embert muzikálisnak nevezték. A nagy drámaírók és a költők pedig mindannyian jártasak voltak a zene és a tánc művészetében. Saját hangszere is volt az országnak: a citera, ami nemzeti jelképnek számított. A legjobb citeraművészeket komoly társadalmi kiváltságok illették. A városállamok fénykorában, a virágzó athéni demokráciában pedig szinte mindenki számára nélkülözhetetlen volt a gondosan irányított zenei nevelés, mivel ők ismerték fel a zene szellemre, lélekre, jellemre gyakorolt hatását. Az első ismert zenei hangversenyre is Görögországban került sor: Kr. e. 586-ban Apolló templomában. És akárcsak a görögöknél, Indiában és Kínában is jelentős helyet foglalt el a társadalomban a zene. Minden kultúrában vonzónak találták, hogy a különféle hangszerekből együtteseket, kis zenekarokat alkossanak. A Bibliában találunk utalásokat Nabukodonozor király zenekarára (Dán. 3. 5.). A zsidó zene megismeréséhez az Ószövetség írásai adnak támpontokat. A kezdeti időkben nem voltak hivatásos zenészek. Váltakozó kórusok és előénekesek voltak, akik a templomban kapták kiképzésüket. A középkori források a Bibliából eredeztetik az első hangszerjátékost és a zene feltalálóját is. Sőt egyesek szerint onnan származik a hárfa, sőt a klarinét és az oboa őse is. Az ószövetségből ismert Dávid király alapította az első zenésztestületet. Az ókori Rómában a zene sokat veszített fontosságából, mivel harcos, hódító nemzet lévén főként a háborúk, a jog és a szónoklattan érdekelte őket. A rómaiak muzsikájában kulcsszerepet játszottak a görög világból származó zenész rabszolgák. Az amfiteátrumban a harci játékokon szórakoztató zenét játszottak. Még Néró császár is hangszerjátékos volt, bár egyesek szerint roppant tehetségtelen. Tehát a korai társadalmak mindegyikében benne élt a zene, ahogyan napjainkban is megtalálható, csak kicsit másképp. Más a zenei szemlélet, igény, stílus, hangzásvilág, mostanság szinte kibogozhatatlan a sokféleség, ám ettől izgalmas a muzsika földje.

Kalandozz velünk továbbra is ebben a csodálatos világban! A jövő héttől az egyes hangszertípusok bemutatását kezdjük, kiegészítve azzal, hogy melyik hangszert hogyan és kinek érdemes tanulni. Tarts velünk akkor is! (n, he)