Mi a pedagógusok teendője?

Az érdeklődés felkeltése és kialakítása nagyszerű feladatSomogyi Tibor felvételeFerenczi Sándor középiskolai tanár szerint a mai oktatási rendszer legfontosabb talánya a diákok tanulás iránti motivációjának az eltűnése. Ez az a motiváció, amit a gyerekek már az első években elvesztenek.

Miért?

Mi a pedagógusok teendője? A kutatók különbséget tesznek belső és külső motiváció között. A belső motivációval rendelkező tanulók a „saját érdekükben, a tanulásban rejlő élvezetért vagy sikerért vállalnak valamilyen tevékenységet”. Ezzel szemben a kívülről motivált gyermek arra törekszik, hogy „megszerezzen valamilyen jutalmat, vagy elkerüljön olyan büntetést, amelynek semmi köze sincs magához a tevékenységhez”, például a tanár dicsérete, jó osztályzata, matricák stb.

A kisgyermekek általában nagyon kíváncsiak, az óvodában még ég bennük az ismeretek megszerzésének a vágya (gondoljunk véget nem érő kérdésözönükre – mi ez, miért ilyen stb.). Az iskolába kerülve már megkezdődik a meglévő motiváció rombolása. Beültetik a gyereket egy-egy nagyobb létszámú osztályba, ahol a tanító nem tud mindenkivel személy szerint a neki legmegfelelőbb módon foglalkozni, csak kiosztja a feladatokat. S ezek igen gyakran monoton másolási műveletek. A gyengébbek tartanak a kudarctól, mert a többieknek sikerül, nekik nem. A tanító néni újabb 10 sor másolást ad fel nekik, hogy gyakoroljanak, a többieknek pedig azért, hogy elfoglalják magukat. A felsőbb osztályokban tovább folytatjuk a motiváció rombolását.

A hazai iskolák nagy többségében

„zárt tudás” átadására

szervezett minden munkafolyamat. A tanítók úgy érzik: a cél egy bizonyos tananyag „befejezett” megtanítása. A nevelteket pedig pontosan arra kellene ösztönözni, hogy ne egy bizonyos tananyag elsajátítását, hanem az élethosszig tartó tanulást tekintsék céljuknak.

A nemzetközi összehasonlító vizsgálat adataiból tudjuk, hogy a hazai tanulók döntően a mechanikusan bevéső tanulás, a memoriter nem ritkán értelmetlen kínját és keservét járják végig. Ennek kapcsán nyomasztja őket a tanulás, amely mind az iskolai órákon, mind az otthoni lecketanulás során az élet valódi problémahelyzeteitől távol eső, nagy monotóniatűrést igénylő időtöltés. A magolás a motiváció egyik „gyilkosa”. Csak a memóriát fejleszti, de nem kevéssé lélekölő és szinte biztos a szorongás az iskolában.

Persze az tény, ismeretanyag nélkül nem képezhetünk értékes embereket. Szükség van egy jól körülhatárolt tényanyag ismeretére. Ha pontosan ismeri a diák a követelményeket, a bizonytalanság feszültségét csökkenthetjük, ami segíti a motiváció fenntartását.

Mi ösztönzi a tanulni vágyót?

Eligazodási pontot jelent a tudásszerző motivációk ismerete. Ilyen a kíváncsiság. Ez veszi rá a kisgyereket, hogy a mese hallatán abbahagyja, amit éppen csinál, és nagy figyelemmel kövesse a történetet. Ez készteti a felnőtteket, hogy odaüljenek a Mindentudás Egyeteme műsorai elé, a kisebbet és a nagyobbat, hogy legyen türelmük a kirakós játékokhoz. Nagy energiaforrás van benne, ki kell használni.

Az érdeklődés felkeltése és kialakítása nagyszerű feladat. Azért, hogy a kíváncsiság ne oltódjon ki, aktivizálni kell. Érdeklődés csak az iránt alakul ki, amiről van ismeretünk, csak akkor jön létre, ha az ismeretek kellemes élménnyel párosulnak, vonzó példák halmozódnak fel. Az érdeklődés abbahagyhatatlan: öngerjesztő tudásszerző motívumként működik.

Másodlagos tudásszerző motivációnak nevezzük a megoldási késztetést, mert csak akkor alakul ki, ha érdekünkben áll a hiányzó tudás feltárása, megszerzése.

Bárki megrekedhet alacsony értelmi szinten, amorális lehet és bárki önfejlesztő személyiséggé érhet. Azon múlik, kiben milyen motívumrendszer alakul ki. A nevelés egyik fő feladata ezért a motívumfejlesztés kialakítása, folyamatos megőrzése és megszilárdításának segítése.