Meseország töklámpásból

Halk zeneszó, különlegesen kellemes illat, csillanó-villanó fényecskék látványa; mintha az „aranykapun” át egy csodálatos mesevilágba érkezett volna az a látogató, aki október 27-én a komáromi Jókai Mór Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában járt.

Vörös Mária, az iskola igazgatónője nyitotta meg az épület előcsarnokában helyet kapott töklámpástárlatot, valamint a földszinti folyosón rendezett képzőművészeti kiállítást. Fogadta és köszöntötte a szép számban öszszesereglett érdeklődőt, – a zömmel óvodásokat, azok szüleit és az óvó néniket – mindazokat, akik az iskola által az óvodások számára meghirdetett versenybe beneveztek munkájukkal. A jelenlévők a „zsibongóban” megtekintették a szorgos, ügyes kezű szülők, pedagógusok és a gyerekek által közösen odavarázsolt meseországot.

Miután a gyerekek letelepedtek a varázsszőnyegre, a feladatuk az volt, hogy ábrázolják a nagyosztályosok, milyennek képzelik el azt az iskolát, amely szeptemberben várja őket. Érdekesebbnél érdekesebb, kedvesebbnél kedvesebb alkotások születtek.

És milyen iskolát? – tette fel egyik írásának címében a nagy kérdést Vekerdy Tamás, a neves szakember. Talán affélét, mint ezen a léleképítő délutánon tapasztalhattunk. Olyan iskolát, amelyben egy a fontos: a gyerek! Ahol a gyerek érdekében szülő és pedagógus, pedagógus és pedagógus partnerként összefog, közösen cselekszik. Olyan iskolát, amely nemcsak a háttérbe szorított, ún. nevelési tantárgyaktól vár csodákat, hanem egész szellemiségével nevel. Olyan iskolát, amely a gyerekek szükségleteiből, a helyi adottságokból (nem ásatag előírásokból) indul ki, érzelemgazdag, sokirányú foglalkoztatást kínál minden tanulójának. Úgy érzem, a Jókai Mór Alapiskola jó úton jár.