Menjek egyetemre?

Felvételt nyertem a Bél Mátyás Egyetemre, ám csak a szüleim kedvéért adtam be a jelentkezésemet. Nem akarok tovább tanulni, mert elég volt az érettségire annyit biflázni. Mihez kezdjek?

Jelige: Továbbtanulás.

Először gondolja meg jól, hogy mennyire erős az elhatározása, mert már mástól is hallottam, hogy érettségi után könyvet se akar látni, aztán sikeresen elvégezte a főiskolát is. Az ilyen kijelentéseket általában csak a pillanatnyi kimerültség mondatja az emberrel, nincs minden esetben reális alapja. Hogy ez az ön esetében igaz-e vagy sem, megtudhatja úgy is, hogy részt vesz egy pszichológiai kivizsgáláson, melyen megállapítják, mire motivált, mi az, amire alkalmas lenne, milyen képességekkel rendelkezik. Megállapítható az is, tud-e hatékonyan tanulni, vagy tényleg csak biflázva, s azt is, hogy a megtanultakat hogyan tudja hasznosítani, újra felhasználni, más esetekre alkalmazni, emlékezőképessége milyen mennyiségű tananyagot képes elraktározni, észben tartani. Megtudhatja továbbá azt is, hogy mi az, amit könnyen képes megjegyezni, s mi az, amihez tényleg nincs kedve.

Még számos más kérdésre is választ kaphat a szakembertől, s gondolom, ezek birtokában könnyebben dűlőre jut majd saját jövőjét illetően. Egyre azonban nagyon vigyázzon: ez a döntése már a jövőjére is nagy kihatással lesz. Nem minden az, hogy az embernek középiskolai vagy egyetemi végzettsége van. Ha most sikerült felvételt nyernie az egyetemre, csupán kényelemszeretetből ne mondjon le róla! Nem biztos, hogy a diploma megszerzése a legnehezebb feladat az ember életében, amit meg kell oldania. Gondolkodjon el azon is, a nehézséggel így áll szembe, hogy inkább lemond az új lehetőségről, csak ne kelljen sok erőt kifejtenie. Inkább elvan a megszokott dolgai között, csak ne kelljen valami újat, esetleg nehezebbet produkálnia. Jobb ön szerint bele sem fogni az újba, mint esetleg kudarcot vallani? Minden új dolog kockázatvállalással jár együtt. Ön milyen esetekben hajlandó legalább egy kis kockázatra? Történt már olyan eset az életében, amikor pusztán kényelemszeretetből inkább előre lemondott valamiről? Helyesnek és követendőnek tartja az ilyen döntéseket? Úgy gondolja, hogy ez helyes alapstratégia a jövőjére nézve is? Jó úton haladnak így a dolgai? Ez az, amire vágyik, amik álmai megoldásához vezetnek? Vagy esetleg el tud képzelni valami mást is? Volt már úgy, hogy ellenszegült szülei akaratának? Ők hogyan reagáltak erre? Helyes döntés volt az ön részéről, amikor valaminek ellenszegült? Minden oldalról nézve megérte? Vagy csak az volt a döntése hozadéka, hogy bebizonyította, ön az erősebb? Menynyire volt elégedett saját magával? Hősnek képzelte magát, vagy valamilyen rossz érzés kerítette hatalmába, hogy mégsem ezt kellett volna tennie? Ezek mind olyan kérdések, amiket érdemes végiggondolnia, s őszintén megválaszolnia, mielőtt ilyen fontos döntést hozna!

Ha alapos mérlegelés után mégis úgy dönt, hogy nem akar az idén egyetemi tanulmányokat folytatni, először próbáljon munka után nézni, hogy ha már nem tanul, ne a szülei nyakán élősködjön, hanem próbáljon saját lábra állni, s legalább anyagi kiadásaival ne terhelje le a szüleit! Ez már az úgynevezett nagybetűs élet, illik felnőtt módjára viselkednie! Ne gondolkozzon úgy, hogy tanulni nincs kedvem, munka az nincs, majd csak lesz valahogy!

Mindezek után, ha döntése és elhatározása véglegesnek tűnik, invitálja meg a szüleit egy beszélgetésre, és közölje velük, hogy nem akar tovább tanulni! Mondja el nekik, hogy miért döntött így, nincs kedve annyit biflázni, mint az érettségire, elege van az egészből! Más tervei vannak az életben, szeretne megpróbálni valami mást, s úgy gondolja, hogy most valóban erre van szüksége. Vázolja fel nekik, hogy hogyan képzeli el a jövőjét, mit szeretne csinálni, mit tett már azért, hogy olyan munkahelyet találjon, ahol nemcsak pénzt kereshet, de jól is érezheti, sőt meg is valósíthatja majd önmagát.

Viszont ügyeljen arra, hogy ez a beszélgetés ne csak az ön monológja legyen, hanem hallgassa meg szülei érveit is, s vegye azokat fontolóra Ne feledje, hogy idősebbek, tapasztaltabbak, jól ismerik önt, s valóban a javát akarják! Végső döntést csak ezek után hozzon! Higgye el, hogy érdemes időt és energiát fektetni egy ilyen életbevágó döntés meghozatalához! Ne hamarkodja el, ne hirtelenkedje el, s lebegjen a szeme előtt, hogy ez a döntés már kihatással lesz a további életére, arra, hogyan él majd öt, tíz, húsz év múlva! Változó világban élünk, s egyre több tudással kell felvérteznünk magunkat, ha meg szeretnénk állni a helyünket. S ha már fiatalkorban úgy dönt, hogy nem olyan fontos a minél több tudás megszerzése, higgye el, hogy a későbbiekben nem dupla, hanem háromszoros vagy négyszeres energiabefektetéssel, lemondással lesz képes megszerezni.