Melyik is a való világ?

Megmondom őszintén, enyhe felháborodással olvastam az Új Szó március 12-ei számában megjelent Való Világról szóló cikket. Nem szokásom az ilyen vagy ehhez hasonló levelek írása, de úgy éreztem, hogy ez egyszer hangot kell adnom véleményemnek. Először is hangsúlyozni szeretném, hogy nem a cikket író hölgy ellen akarok szólni, egyszerűen csak a véleményemet szeretném elmondani a valóságshow-kkal és a Való Világgal kapcsolatban.

Én azt gondolom, hogy jelenleg nem diktatúrában élünk, hanem egy olyan rendszerben, amelyet demokráciának neveznek, és ennek a politikai berendezkedésnek egyik alappillére a sajtó- és szólásszabadság. Ennek értelmében mindenki elmondhatja, amit gondol és úgy, ahogyan gondolja. Ezt a politikai berendezkedést mi választottuk, egyetértettünk vele, sőt, követeltük. Ezért ne háborodjunk fel azon, ha néha egyes személyek nekünk nem tetsző dolgokat vesznek a szájukra. A Való Világban, véleményem szerint csupán annyi történik, hogy a bentlakók nem a közerkölcsnek megfelelően nyilvánulnak meg, illetve viselkednek. Egyszerűen kimondják, amit gondolnak.

Én ezért szeretem ezt a műsort. Nem álszent, nem próbál más lenni, mint ami. Adja önmagát, őszinte benne és hiteles minden szereplő. Azt hiszem, hogy a televízióban kevés ilyen műsort látni. Miközben a játékosokat szidjuk nap mint nap, tudatosítanunk kellene végre, hogy ezek vagyunk, nem pedig állandóan magunkat becsapva esti meséket kergetni naphosszat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a valóságshow-k nézettségi listája. Bár nem ellen-őriztem a pontos adatokat, de mégis azt hiszem, hogy messze maguk mögött hagyják a többi „megjátszott” műsort.

Az, hogy a műsor bevétele milyen és hová folyik el… Kérem, amennyi pénz eltűnik ebben az országban (Szlovákiában és Magyarországon egyaránt) olyan helyeken, amelyekre talán nem is gondolnánk, ahhoz képest ez aprópénz. Ráadásul ebből látunk is valamit. Én úgy vélem, hogy az emberekben megnőtt az igény az őszinteségre. Új hősöket követelnek, és ezeket a hősöket azok testesítik meg számukra, akik fel merik vállalni önmagukat mindenki előtt. Ehhez, valljuk meg, nagy lelkierő szükséges, főleg egy olyan kétszínű világban, ahol a Való Világot bizonyos körökben, és ebben a megállapításban a reagált cikk is alátámaszt, egyszerűen nem divat nézni. Úgy vettem észre, hogy (néha nem is kicsit) lenézik azokat az embereket, akik figyelemmel kísérik a villalakók életét. Pedig ők legalább bevallják, nem úgy, mint az a több százezer (meg merném kockáztatni, millió) ember, aki letagadja, közben minden este feszülten várja a pillanatot, amikor átkapcsolhat. Egyetlen kérdés vetődik fel bennem ilyenkor: Akkor most melyik a tényleges „való világ”?