Megérte írni a Nagyszünetbe

Már régóta írogatok, de a velem egykorú „írókhoz” hasonlóan csak a fiókomat gyarapítják a műveim. Egyszercsak megelégeltem! Itt volt az idő, hogy megtudjam, ér-e valamit a „művészetem”. ĺgy került be a „Harc a semmiért” a TEHETSÉGES KUTAT ÁSUNK jelöltjei közé. Persze, nem is álmodtam róla, hogy nyerek, de kíváncsi voltam... Például arra, hogy milyen lesz a reakció. Reméltem, hogy legalább néhány szavazatot kapok, de azt, hogy 689-et...

Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor hazaérve letettem az Új Szót az asztalra, leültem, és remeg# kézzel kinyitottam a Nagyszünetnél. Ott állt a nevem, és el#tte egy szám: 1! Sikoly, örömkönnyek, stb...

Aztán jött a nagy nap: március 1. – irány Semmering!!! Miután megérkeztünk a HOTEL ALPENHOF-ba, rájöttünk, hogy félelmünk, miszerint a német nyelv ismerete nélkül nem boldogulunk, alaptalan. A szálloda előtt ugyanis sok szlovákiai jelzésű autó állt. Gyorsan kicsomagoltunk, aztán jött a felfedezőkorút: medence, szauna, ping-pong terem... Feltérképeztük a terepet, majd „becsobbantunk” a medence vizébe. A lubickolás után jólesett a vacsora, ami mennyei volt. A vacsi után elmentünk megnézni a kivilágított síterepet. Be kell vallanom, hogy ennyire csodálatos látványra nem számítottunk... Maga a pálya is gyönyör? volt, de így kivilágítva... Fantasztikus! Aznap este a fáradtság miatt lemondtunk a síelésről és a szánkózásról, és visszamentünk a szállóba.

Másnap a svédasztalos reggeli után egyértelmű volt: irány a sípálya! Igaz, hogy mikor már a felvonóban ültünk és onnan tekintgettünk lefelé, átfutott az agyunkon, hogy „Úristen, hogy jövünk innen le?”, de aztán rájöttünk, hogy a pálya veszélyesebbnek látszik, mint amilyen valójában. Fentről csodálatos kilátás nyílt az Alpok hófödte csúcsaira. Az egész napos síelés után délután 4 órakor visszaindultunk a szállodába, de nem ültünk sokáig a szobánkban, hisz a medence már várt. Miután jól „kitempóztuk” magunkat, megvacsoráztunk, majd kipróbáltuk a szálloda szaunáját, s mivel a vacsorát le kellett dolgozni, még egyszer megmártóztunk a medencében. A további programunk az esti szánkózás kipróbálása volt. Fantasztikus élmény, ahogy csúszol lefelé a pályán, keresztül egy sötét erdőn és mindenféle világító szemek tekintenek rád, vagy ahogy átsuhansz a villogó alagúton. Egy gond volt csak: a jegyünk csak 4 csúszásra szólt...

A síelés másnap sem maradhatott el, de mivel 9,30-ig el kellett hagyni a szobát, már csomagostul mentünk a pályához. Délig síeltünk, majd elindultunk hazafelé.

Óriási élmény marad!

Szeretném megköszönni „Ingrid néninek” a lehetőséget, hogy 3 csodálatos napot tölthettünk el a Hotel Alpenhofban, illetve a Nagyszünetnek a versenykiírást, és hogy mindvégig segítettek.