Médiasztár 2016, avagy ki és mi a Médiasztár?

Feltételezem, sokan nem is sejtik, mit rejt a Médiasztár fogalma. Bevallom, én sem tudtam egészen idáig. Nos, a Médiasztár nemcsak egy fogalom, hanem egyben egy személy is, akinek a kilétét csak a cikk végén fedem fel.

Médiasztár mint verseny: a Gútai Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola a 2015–16-os tanévben is meghirdette e vetélkedőt, immár 7. alkalommal. Az „Év diákújságírója” címre pályáznak a diákok három kategóriában (és kiválasztják az „Év diákújságját” is). De hogyan lehet elnyerni ezt a címet? Nem olyan egyszerű, előbb túl kell jutni az előválogatón.

Mindhárom kategóriában négy feladat várt a pályázókra különböző publicisztikai műfajokban. A harmadik kategóriában indulókra a következők: A fiatalokat csak a felszín érdekli! A fiatalokat csak a felszín érdekli? (cikk), De hol a hiba? (glossza), Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne (tárca), Slam poetry – bűn vagy megváltás? (vitacikk). A pozsonyi Duna utcai gimnáziumból Iró Erzsébet és Kulcsár Mónika tanárnő buzdítására több diák bekapcsolódott a versenybe. Miután becsületesen megírtuk és elküldtük az írásokat, már csak várni kellett az eredményre. Aztán egyik nap felhívott a tanárnőm, Kulcsár Mónika a hírrel: bejutottam a legjobb 10 diák közé, akik részt vehetnek a gútai döntőn!

Elérkezett a várva várt nap, április 12-e, s elindultunk a „pozsonyi küldöttséggel” Gútára (iskolánkból részt vett még a döntőn Fülöp Orsolya, Kováts Virág Borbála, Koller Regina és Zakál Réka).

Miután megismertettek bennünket a verseny lefolyásával, kiosztották az első feladatot: Írj 20 perc alatt egy cikket a következő témára: Túlélési stratégia diákoknak – oktatási rendszer, érettségi, én így szeretlek! Az első gondolatom az volt, miről is írjak: az oktatási rendszerről, az érettségiről vagy egy stratégiát találjak ki? Az idő gyorsan telt, nem habozhattam. A túlélési stratégiát választottam, ám amikor hallottam társaim munkáit, megdöbbentem: teljesen másképp értettem a témát… Reméltem, a következő feladat jobb lesz.

Alig tértem észhez, máris új feladat hevert előttem: Ecsettől a szelfiig – a művészetek szabadsága. Úgy éreztem, ez az írás jól sikerült. Az utolsó feladat egy vers megírása volt a költészet napja alkalmából egy kedves témára: A boldog élet receptje. Műfaj-meghatározás nem volt, így hát alkothattam a mostanában méltán népszerű slam poetryben. 25 perc alatt verset – esetemben slamet – írni nem éppen a legegyszerűbb. Próbálják csak ki! Ugye, hogy nem könnyű? Újra felolvastuk társainknak és a zsűrinek alkotásunkat. Elcsodálkoztam, miért félnek annyira az irodalmárok az utánpótlástól: abban a teremben 25 perc alatt megítélésem szerint remek művek születtek.

Véget ért a verseny. Innentől már nem rajtunk múlt. Elmentünk ebédelni, majd elérkezett az eredményhirdetés ideje. Újabb kulturális műsor – ezúton is gratulálok a szervezőknek és az előadóknak a fantasztikus előadáshoz –, felszólalások, értékelések, s lassan eljutottunk az általunk leginkább várt részhez. Az 1. és 2. kategória győztesének kihirdetése után következett a 3. kategória. A zsűri gyors bevezetővel kezdett, megemlítették, annyira jó volt az egyik vers, hogy fénymásolták és zsebre tették. Belegondoltam: lehetséges, hogy az én versem lapul most a zsebükben? Vártam, hogy az én nevem is elhangozzék, de semmi. Nem, az lehetetlen! Hirtelen meghallottam a nevem: „Az idei Médiasztár a 3. kategóriában nem más, mint Ziff Stella.” Kis híján kipotyogtak a könnyeim – persze, nem hagyhattam, hogy lássák, meg hát amúgy is, drága a smink –, s kimentem átvenni a díjat.

Felfedtem tehát az idei Médiasztár kilétét a kategóriámban. Így lehet, hogy ez a fogalom egyszerre egy személy s egy verseny megnevezése is. Mit jelent ezt a címet viselni? Sok dolgon nem változtat, csupán egy lényegesen: hitet, reményt és egy csepp önbizalmat ad. Hitet, hogy higgyünk abban, amit csinálunk, s ezáltal szívvel-lélekkel írjunk. Reményt, mert reménykedni kell abban, hogy nem vesznek el a jó írók, az igaz szavak s a tisztességes média. Önbizalmat ahhoz, hogy merd vállalni önmagad, gondolataid, nézeteid, s ne félj megosztani őket a világgal, az emberekkel! Egy löketet ad ahhoz, hogy elindulj az újságírás, az írás kacskaringós, ám szilárd, biztonságot nyújtó útján.

Ajánlom-e kortársaimnak a Médiasztárt? Minden fenntartás nélkül igen. Még ha úgy érzik is, nem írnak túl jól, érdemes megpróbálni. Ha a kutatók, a tudósok nem próbálkoznának az újjal, sosem tudnák meg, hasznos vagy ártalmas, jó vagy rossz. Így hát ki tudja, lehet, hogy éppen te, kedves olvasó leszel az új Médiasztár!