Mátyusföldiek Kecskeméten

Szlovákiából Galánta mint testvérváros küldhetett csoportot Kecskemétre. Ezúttal a felsőszeli gyerekek utazhattak a fesztiválra, pontosabban a Széchenyi István Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Csalogány gyermekkara és a Csemadok mellett működő Mátyus táncegyüttes. Európán kívüli országok is képviseltették magukat, így Izrael, Japán és Dél-Korea is a vendégek között volt. A fesztivál kabalája a Csiperó madár, ennek ember nagyságú figurája egész idő alatt a Főtéren sétált és barátkozott a gyerekekkel.

Kecskemét megfiatalodott

Tíz napon át a gyerekeké, a fiataloké, a vidámságé volt a város. A fesztivál ideje alatt minden percünk be volt osztva, hogy minél többet láthassunk és megismerhessünk a városból és környékéből. Reggeli után beutaztunk Kecskemétre, voltunk az arborétumban, megnéztük a nevezetesebb helyeket, a templom tornyába is felmásztunk. S ha már Kecskemét, akkor nem feledkezhettünk el Kodályról sem, láthattuk a híres intézetet, ittunk a díszkút frissen csobogó vizéből, melyet a Mester özvegye állíttatott. Persze nem mehettünk el szó nélkül a Katona József Színház mellett sem. Másnap megnézhettünk a drámaíró szülőházát is. Ezt követően megkoszorúztuk Szent István szobrát, itt a 13 magyar anyanyelvű csapat vett részt. Vittük a faluzászlót és a település nevét ábrázoló táblát.

Minden nap volt valami új, érdekes, nem lehetett unatkozni. Egyik délelőtt mi is színpadra kerültünk a Gyermekvarázs című műsorban. Meglepetésünkre a nézőtér akkor is tele volt. Nagyon jól sikerült a fellépés. Először az énekkar szerepelt, majd a táncosok ropták. A rendezők nem feledkeztek meg a születésnapjukat ünneplőkről sem. 13 ilyen fiatal volt a résztvevők között. Számukra külön meglepetésprogramot szerveztek. A helyi kábeltévé készített velük riportot, majd a polgármester ajándékokat nyújtott át nekik. Végül hatalmas tortát osztottak szét köztük.

Vastapsot kaptunk

A következő fellépésünk a Magyarország öröme elnevezésű találkozón volt. A Szent Imre Katolikus Általános Iskola udvarán tartották a magyar–magyar találkozót. A csoportunk elénekelte a Felvidéki indulót és eltáncolta a Szanyi csárdást. Vastapsot kaptunk. A műsor végén meggyújtottuk a tábortüzet, melynél Szabó Sándor tárogatóművész eljátszotta a Himnuszt, s mi is énekeltük a többiekkel. Végül a szerb táncházban délszláv táncokat tanultunk. Nagyon jól éreztük magunkat.

A szabad programok alkalmával a gyerekek megnézhették a Főtéren felállított zenélő padokat, a 25 uniós tagország zászlaját ábrázoló padra leülve felcsendült az országra jellemző zene. Szlovákia padjára leülve mi is gyönyörködhettünk az eredeti szlovák pásztorok muzsikájában.

A kézműves programok is sok gyereket vonzottak. Kukoricacsuhéból virágot, babákat formáztak, szalmából érdekes képeket ragasztottak és még sok mást. A sétányon felállított sátraknál különféle mesterek kínálták portékáikat.

Újdonság volt a kemence, melyben házi lángost sütöttek. Tejföllel megkenve nagyon ízlett a szelieknek is. Többen kipróbálták erejüket a sziklamászó-versenyen. Aki bátrabb volt, ismerkedhetett az idegen ajkú fiatalokkal is. Az angol- és némettudás nagyon jól jött. Hazatérésünk óta idehaza szaporán csengenek a telefonok, jönnek az SMS-ek meg a levelek. Nagyon örülök, hogy a gyerekek így összebarátkoztak az ágasegyházaiakkal, hogy lehetőségünk volt falunk és iskolánk hírnevét ilyen jelentős nemzetközi találkozón öregbíteni.