Luzmaríja! Diliház!

Szeptember végén.

No, akkor közöltük veletek, hogy módosítottuk a Tehetséges kutat ásunk versenyt. Tehát só (ez nem elírás, mer’ anyukám azt mondta, mindenbe kell só) sincs időzavarról, hiszen mi jól tudjuk – annak ellenére, hogy a söröskorsó alját ma már jó néhányszor láttuk (mosogatás közben) –, hogy október van. És ha október, akkor újabb Nagyszünet. Mint ahogy észrevehettétek, nem szerdán, hanem csütörtökön (ez csak azért van, hogy minden nap megvegyétek az Új Szót, hátha van benne – píár.. Novemberben ki tudja mikor is lesz Nagyszünet.), de az már most biztos. Vagy nem biztos. Olyan bizonytalan vagyok. Vagy mégsem? (Ez csak vicc volt, aki nem ismerte, most megismerte, aki meg ismerte, az feleleveníthette.)

Szerintünk elvesztettük a fonalat, már nem segíthet rajtunk más, csak egy új bekezdés vagy egy új játék. Az meg minek? Ez is az október újdonsága. (Eddig azt hittük, hogy csak a cégeknek vannak újdonságai, de most kiderült a hónapok is rendelkeznek ilyenekkel.) Mármint a Játék Barátok közt. Reméljük ti is „sztye sza zapojili”, avagy néztek, nyirkáltok, ragasztotok. Ha nem, akkor lemaradtatok valamiről, hacsak a nagyi nem gyűjti a lapot. Vagy ha nem törtök be... Jaj, ja, jaj, ez már felbújtás. Úgyhogy stornó. (A titkárnő nem ismeri a delete gombot, ezért bennmarad – mármint a szöveg.) Csapó!

Ezt mondják majd annak a szerencsés nyertesnek, aki megnyeri a Játék Barátok közt szereplődíját. Meg ebédelni is lehet, meg kirándulni is, de ezt ti már ugye hogy milyen nagyon tudjátok?

Most látjuk, hogy az elején akartunk a Tehetséges kutat ásunkról is írni. (Akart a fene/ke/ – ez a kis fene, vagy az a csaj, akinek fene kis popója van), muszáj). Már megin’ elkalandoztunk. Most már azzal is beérjük (én és a trtkárnőm, aki még fél az egértől), ha be tudjuk fejezni ezt a nemakaromjelzővelleírni,hogymilyen cikket.

Szóval a Tehetséges kutat ásunk versenybe még lehet írni, aki most nyer, az elmehet a... oda inkább nem, elég ha megnézi a képeket (KÉPEK, ezt már rég akartuk, csak eljutotunk már ide is, de ez egy újabb zárójel, ami bárhová elvezethet..), mert jó hely ám az ott a semeringi síparadicsomban. Mi már csak tudjuk, mi már sokkal régebben láttuk a képeket (megint KÉPEK, megint egy zárójel, hova jutottunk?). Ja, lapozz a negyedikre (gy. k. a lapban a 12. oldalra), aztán gyorsan vissza, és kezd előről az egészet, egészen novemberig, amikor már úgyse találkozunk, mert te addigra már rég a diliházban leszel a társadalom meg nem értése által. Mi megértünk bennetek. De most már mennünk kell, várnak az ápolók. (Aláírás: A szerző és titkárnője)