Legyőzték önmaguk korlátait

Az extrém sportolókból álló csapat – Hídvégi-Üstös Pál vezetésével, az elmúlt négy hónapot és 12 500 kilométert hegymászással, futással, hegyi kerékpározással, túrázással, kajakozással töltötte. A fekete kontinens számos előreláthatatlan veszéllyel, helyzettel várta az újkori felfedezőket és tette próbára tűrőképességüket. Emellett számos lelki válságon, megrázkódtatáson kellett átesniük, hogy kellő elszántsággal teljesíteni tudják a távot. Az elmúlt négy hónap során a sportolók elméje megszámolhatatlan menynyiségű élményt raktározott el, a fényképezőgépek ezernyi pillanatot tettek maradandóvá, a videokamerák izgalmas órák sorát rögzítették. Az extrém túra során a csapat veszélyes vadállatokkal, kafferbivalyokkal, elefánttal, vízilovakkal, krokodilokkal találkozott. A vízilovak és egy elefánt meg is támadta a csapatot. Az éjszakai pihenést kígyók, skorpiók zavarták meg.

Extrém helyzetek

A csapat átlagosan 100 kilométert tett meg naponta a több mint 40 oC fokos hőségben. A négy hónapos túra harmadik hetében az expedíció tagjai keresztülfutottak a namíbiai sivatagon, ahol összesen 150 kilométert tettek meg az extrém melegben és a süppedős homokban. Ezután a sivatagi forróságból szinte azonnal a kemény fagy és az örök jég birodalmába érkeztek, amikor megmászták a Kilimandzsárót. Szudánt követően az expedíció megérkezett az út utolsó országába, Egyiptomba. A csapat kompon kelt át a Nasser tavon, majd futva folytatta útját a cél, Alexandria felé. A 116 napig tartó rendkívüli megterhelést jelentő kihívás után sikeresen elérték Alexandriát. A csapat tagjai minden nap súrolták teljesítőképességük határait, fizikai megterhelésük extrém volt és mentális állapotukat a mindennapos stressz tette próbára. Az expedíció az új dolgok megismeréséről és a kihívásról, tapasztalatszerzésről szólt.

Magányos boldogság

„Be kell, hogy ismerjem, sokkal nehezebb volt, mint azt elképzeltük. De végül is az volt a célunk, hogy teszteljük önmagunkat, hogy megismerjük saját határainkat és megéljük az elképzelhetetlent – mondta Hídvégi-Üstös Pál, az expedíció vezetője. – A legnehezebbek azok a pillanatok voltak, amikor elvesztettük a hitet önmagunkban, de szerencsére mindig volt valaki, akinek lelkiereje segített minket abban, hogy túljussunk ezeken a mélypontokon.” Petr Siskar Tuma még ezekre a nehéz pillanatokra is büszkén gondol vissza: „Voltak időszakok, amikor úgy éreztem, túlléptem a saját határaimat. De végül mindig felfedeztem valami rejtett tartalékot magamban. És minden alkalommal, amikor ez történt, úgy éreztem, hogy megint valami újat tanultam meg a saját személyiségemről.” A szlovákiai Alföldi Tibor számára, Afrika legmagasabb pontjának meghódítása volt az expedíció csúcspontja: „Az volt a 116 nap legszebb pillanata. Minden, az összes fájdalom, a magány pillanatai, mind megérték azt az érzést, amikor lepillanthattam az Uhuru csúcsról. Ott és akkor értettem meg, hogy az ehhez hasonló pillanatok csak akkor lesznek felejthetetlenek, ha volt ára annak, hogy elérjük őket.”

Az expedíció szervezett rendőri kíséret mellett haladt Szudánban és Egyiptomban, fegyveres kísérettel Észak-Kenyában. Minden, a megszokottól eltérő helyzet valami újat adott a csapatnak, illetve külön-külön a csapattagoknak is, hiszen új oldalukról ismerték meg önmagukat és egymást is.