Lajkó Félix

Új generáció. Korát, stílusát tekintve is. A fiatalon lángoló zseni zenéjét rendkívül nehéz feladat műfaji vagy stiláris kategóriába sorolni. Ugyanis éppúgy megtalálhatók benne a klasszikus zene, a magyar és más kelet-európai népzenék motívumai, a dzsessz és a blues, mint a vendéglátós muzsika. Ami pedig ezeket a látszólag egymástól távoli elemeket képes összekötni, az Lajkó Félix virtuozitása és játékának sodró ereje, a közönségre ható szuggesztivitása.

Lajkó Félix nem tartja magát a szó hagyományos értelmében véve komponistának, koncertjein is többnyire improvizál, de ezek a rögtönzések is rendelkeznek bizonyos érlelési idővel, amitől szerzeményei mégis közelebb kerülnek a komolyzenéhez, mint a dzsesszhez. Lajkó Félix a vajdasági Topolyán látta meg a szeretett napfényt, 1974. december 17-én. Pusztán az érdekesség kedvéért közlendő észrevétel, hogy Beethoven ugyanezen a napon született 1770-ben. Félix családja szerette a zenét, de korábban egyetlen felmenője sem választotta hivatásául a muzsikálást. A kisfiú zenei érdeklődése korán megmutatkozott, első hangszerként egy citerát kapott gyakorlás céljából tíz éves korában. Hegedűt csak az általános iskola 6. osztályában vett a először kézbe, mi nem gond, hisz azóta szinte le sem tette e kecses hangszert. Tehetsége akkor kapott igazán kívülállók számára is tényszerű bizonyítékot, mikor az alsó fokú zeneiskolát három év alatt végezte el Kishegyesen. A szabadkai zenei középiskola második osztályát már nem fejezte be, mert kalandvágya egy hegedűvel Budapestre hívta, ahol a Dresch Quartett tagjaként próbált szerencsét. A próbát kiállta, s azóta ingázik Budapest és Szabadka között, egyformán képviselve és összekötve az anyaországot és a Vajdaságot. Tehetségére a szakma s a közönség egyaránt gyorsan felfigyelt, s sok neves együttes és egyéniség invitálta közös munkára. ĺgy lett tagja Szabados György együttesének a Makúznak és Boris Kovac zenekarának, a Ritual Novának. Számos alkalommal koncertezett a világhírű japán bhutó táncossal, Min Tanakaval, és a francia Noir Désir zenekarral. Több színházi előadásnak is ő szerezte zenéjét. Műfaji határt a zeneszerzésben sem ismer, mert már Bozsik Yvette koreográfiájához is szolgáltatott zenei anyagot. Számos nagyjátékfilmben szerepelt és róla forgatta Jancsó Miklós a Játssz Félix, játssz! című kisfilmjét, zenét írt a Velencei Biennálé Új Atlantisz felé című projektjéhez is 2000-ben. Briliáns hegedűjátékával elbűvölte Tokió, Amsterdam, Berlin, Pozsony, Prága, Budapest, Brassó, Belgrád, Szarajevó, Ljubljana, Frankfurt, Lyon, Bordeaux, Velence, Verona, Edinburgh, London, zeneértő közönségét. (her)