Külföldön sem könnyebb az élet

Palinak és Zolinak 2000-ben hirdetés útján egy munkaközvetítő irodán keresztül sikerült hajón elhelyezkednie. „Az alkalmassági teszt és a felvételi beszélgetés után több tíz jelentkező közül minket választottak – mondja Zoli. – A tesztek segítségével felmérték, menynyire vagyunk alkalmasak a kínált munka elvégzésére, van-e tapasztalatunk, beszélünk-e nyelveket stb. Ezt követően a szükséges engedélyek beszerzése után felszállhattunk a hajóra.” Két különböző hajóra kerültek. Amíg Pali Óceániát járta, addig Zoli Amerikából Európán át egészen Szentpétervárig hajózott. „Két hét után már a hajón voltunk – meséli Pali. Én a Regal Princess többemeletes luxushajón vállaltam munkát. Kezdetben pincérsegéd voltam, később már én szolgáltam fel az ételt. Zoli eközben egy másik hajón bármixerként dolgozott.”

A többször nyolc hónapi feszített munkatempójú idő alatt bejárták szinte az egész világot. Olyan országokon és tájakon utaztak át, ami egy európai számára elérhetetlen álomnak tűnik.

Világutazók nyomában

Zoli Amerikából Franciaország, Svédország és a Skandináv államokban tett látogatást. Pali Oroszország, Kína, Japán, Thaiföld, Ausztrália, Karib-szigetek, Szingapúr partjait láthatta. „Alaszkától Ausztráliáig szinte mindenhol hajóztam. Azonban csak nagyon kevés helyet tudtam alaposan megnézni. Olyan, mint amikor az ember az ablakon keresztül szemléli a világot. A hajón ugyanis kemény és nagyon fárasztó munka van. Napi 12 órát kell talpon lenni, reggel fél hétkor ébredünk és este tízig, de van, hogy későbbig is, nincs megállás. A szállás és az étkezés biztosítva van” – avat be a részletekbe Pali, és elmondja, hogy a Grand Princess 15 szintes hajón 2800 utassal és 1200 személyzettel a fedélzetén minden igényt kielégít. Van úszómedence, kaszinók, üzletek, mozik, színházak, de a sportolni vágyók is megtalálják a magukét. Akad edzőterem, szauna, wellnes-központok. Minden a vendég igénye szerint. „Az ilyen hajókiránduláson sokféle ember megfordul – mondja Zoli. – A dúsgazdag bankároktól kezdve egészen a taxisofőrig mindenki utazik. A munkát az első két hétben nehéz megszokni, utána már az ember hozzászokik. Ugyanakkor hátránya, hogy sosem lehetsz egyedül a gondolataiddal, mert mindig utasok vesznek körül, így vidámnak és mosolygósnak kell lenni. Ez nagyon fárasztó. Az élet háromszor olyan gyors a hajón, mint a szárazföldön.”

Mindenhol és sehol sem otthon

Utazásaik során, amikor nem dolgoztak, akkor néha a kirándulások alkalmával megtekintették az adott hely nevezetességeit. Palit a Karib-szigetek nyűgözték le, a fehér homokos tengerpartjaival, pálmafákkal. Ám elmondása szerint ennél több érdekesség nincs ott, és egy idő után ez is unalmassá válik. Zoli Európát részesíti előnyben. Tetszett neki Leningrádban Katalin cárnő palotája, de a Skandináv államokban is otthon érzi magát. Zoli elmondja, ugyan a világ számos pontján megfordultak, otthonra mégsem leltek. „Számomra az önmegismerés a fontos. Kezdetben minden lenyűgözött, ám minél több időt töltöttem ott, annál jobban megismertem az élet velejáróit és azoknak működését. Sok újdonságot láttunk, de sosem volt időnk mindezt igazán megismerni. Két világ közt őrlődünk. Az egyik az izgalmas, ám egyre kevesebbet nyújtó hajós élet, a másik pedig az otthoni. Nem könnyű több helyen teljes életet élni. Kezdetben szerettem volna látni a világot, tapasztalatokat szerezni, most már szeretném megtalálni a helyemet a világban.” Mindezek ellenére a két utazó azt ajánlja, hogy aki teheti, próbálja ki, mert a havi két-háromezer dolláros fizetésen túl izgalmas kalandokban lesz részük.