Könyv a Nagy Testvérről

Ha valakinek még nem a könyökén jönnek ki a valóságshow-k, akkor jól fog szórakozni Z. Kárpáti Dániel Nagy Testvér mindent lát című könyvén. Ez ugyanis arról szól, hogy ki és miért nézi, pontosabban kukkolja ezeket az adásokat, hogyan készülnek az ilyen műsorok, s hogy vajon vannak-e határai a valóság módosításának?

A tanulság az, hogy nincsenek. Ennek belátásához azonban érdemes átlapoznunk azt a néhány oldalt, amit erről Kárpáti ír. A könyv első fele a nemzetközi példákat elemzi, és megállapítja, hogy általában azok a szereplők nyerik a játékot, akik a legkevesebb vizet zavarják, megpróbálnak a legőszintébben, mégis legszíntelenebbül viselkedni – „a kisdobos ahol tud, segít” moráljának megfelelően. Szóval, ha valaki kicsit is kiáll véleménye mellett, egykettőre a házon kívül találhatja magát. Ha kritizál másokat, akkor is kiszavazzák. A lelki szemetesláda és csendestárs viszont abszolút favorit.

Aztán megnézzük, hogyan is működik a dramaturgia? Vagyis hogyan döntik el, mikor mi történjék a házban – ezt lehet nyilvánosan irányítani, tréfás (?) feladatok kiszabásával, vagy csak úgy szőrmentén és huncutul, hogy a néző azt higgye, a szereplők kiapadhatatlan fantáziája viszi előre az eseményeket. Megtudjuk, hogy a megfigyelés milyen ösztönök folytán válik szenvedéllyé, és hogy hogyan válik szenvedéllyé megfigyeltnek lenni. Nem tévedés: a szereplők ugyanis rabjaivá válnak annak, hogy lássák őket. És ezt a vágyat felénk is közvetítik.

Ennél súlyosabb dolgok következnek azonban a könyv végén. Itt ugyanis megállapítja a szerző, hogy a modern világban valójában mindannyian folytonosan ki vagyunk téve a megfigyelés veszélyének. A mobiltelefonok lehallgathatóak, a városokban térfigyelő kamerák szövik be a tereket. Állandóan tévé és rádióállomások termináljainak, vagyis tévé és rádiókészülékeknek közelében vagyunk, és bármikor, bármilyen információval megtalálnak bennünket. Szeptember 11-e óta pedig folytonos őrállomások figyelik és szűrik a világhálót és a telefonhívásokat – sőt, a WTC összeomlása előtti valamennyi telefonhívást is ellenőrizni tudták az USA szakemberei.

Mindezek után a szerző megállapítja, hogy olyan világban élünk, melyben a Nagy Testvér utópiája maga a valóság. Olyan világ, melyben az állandó megfigyelésről szóló műsor az, amelyik valóban rólunk szól. Ugyanis mi vagyunk azok, kiket folytonosan megfigyelnek. (he)

Z. Kárpáti Dániel: Nagy Testvér mindent lát, Karpatia Kiadó, 2002.