Konfliktusok a szülők és az iskola között

A tanár munkája lényegében nem más, mint új nevelési és didaktikai problémák megoldásának szakadatlan folyamata, s ezek megoldásának kérdései pszichológiai jellegűek.

A gond általában ott keletkezik, ahol az adott helyzet megoldására nem áll rendelkezésünkre megfelelő eljárásmód, tehát újszerű megközelítésre van szükségünk. Ekkor elemezzük a problematikus helyzet egyes elemeit és a köztük levő viszonyt, majd feltárjuk a probléma keletkezésének és létének okait. Ha megállapítottuk a probléma okát és lényegét, meghatározzuk a megoldás célját. A probléma feladattá változik. Megoldásának elsődleges feltétele, hogy helyesen értelmezzük a problémahelyzetet. Ez nagyban azon múlik, hogy milyenek az egyén tapasztalatai, készség- és szokásszintje, álláspontja, attitűdjei, de befolyásoló tényező az egészségi állapot, a pszichikai ráhangoltság is. A nevelési gondok többsége a személyek közti kapcsolat zavarából adódik. A helyzet helyes észlelésének, megértésének ezért további fontos feltétele az empátia, vagyis a helyzet szereplői élményvilágába való beleérzés képessége. Az empátiával szorosan összefügg az anticipáció és a prédikáció készsége, vagyis az egyes személyek cselekvésének mintegy előrelátása. Az empátia és az anticipáció képességét a fejlődéslélektan tanulmányozása, a közös viták, megbeszélések jelentősen fejlesztik. Az említett készségeket a tanár kísérleti helyzetek teremtésével gyakorolhatja, pl. séták, kirándulások során, mindenütt, ahol nem kizárólagosan didaktikai feladatok megoldása a cél. A tanulók reakcióit az adott problémára összehasonlítja a feltételezett, mintegy elvárt reakciókkal, így jobban megközelíthetők a tanulók belső determinánsai.

Egy példa az iskolai gyakorlatból: a munkára nevelés során a tanár kijelölte a tanulók feladatát, majd kiment az osztályból. Amikor visszajött, azt látta, hogy az egyik tanuló megütötte a másikat. Azonnal elkérte tanulókönyvét és beírta: -Ok nélkül megtámadta osztálytársát. Az elkövető azon igyekezetére, hogy megvilágítsa: azért támadt osztálytársára, mert az a tanár távollétében kigúnyolta munkáját a többiek előtt, tömören így reagált: -Tűnj el a szemem elől! az óra ugyanis véget ért. A megszokott reakciót láthatjuk: helytelen viselkedés = megjegyzés = büntetés. Az összefüggések feltárása nélkül a tanár azt tette, amit rendszerint szokott: figyelmeztette a szülőket. A probléma megoldását részletesen elemzi az adott példa és egyáltalán a problémamegoldás pedagógiai-lélektani következményeit.

Az ilyen és ehhez hasonló -intézkedési cselekedetek a tanár részéről konfliktusok egész láncolatát indíthatják el az iskola és a szülők között. S ha lehet, kerüljük a hasonló eseteket. Jól tesszük, ha először a -bűnös diák cselekedetét ismertetjük a szüleivel. ĺgy elkerülhetjük a félreértéseket, amelyek az oktató-nevelő folyamatokat igen negatívan befolyásolhatják.