Kíméld szüleid! Menj el táborozni!

Úgy látom: idén nyáron országszerte rengeteg helyen szerveztek az önkormányzatok, különféle szervezetek, alapítványok, szülői szövetségek és magánszemélyek támogatásával nyári hagyományőrző vagy kézműves tábort az alapiskolás gyermekeknek, hol ilyen, hol olyan céllal.

Már ha egy foglalkoztató tábornak más célja is lehet, mint hogy hasznosan töltsék a csemeték a szünidőt, ahelyett, hogy mondjuk a számítógép és a televízió előtt üljenek, vagy az utcán csavarogjanak, és kipróbálják, milyen íze van az otthon (jobb esetben) tiltott cigarettának, netán füves szippantásnak... Esetleg hagyják békén édesanyjukat, mint a nyárasdi gyerkőcök, akik a poénos elnevezésű „Kíméld anyád!” tábort látogathatják. A hasznos időtöltés a saját kézzel megtapasztalható „teremtés” felemelő érzésén kívül valóban hagyományőrzést jelent, hiszen a régi népi mesterségek, foglalkozások felelevenítése – bár szerencsére egyre nagyobb divat – ma már csak a múltba való bepillantás eszköze.

Ilyen és hasonló célokkal rendezhetnek a (még) tömbben élő magyar gyerekeknek hagyományőrző tábort falvainkban, városainkban, de az egyre jobban elszlovákosodó, egyre kevesebb magyar embert felmutatni tudó peremterületeken egy pozitív hátsó szándék is megbújhat a táborok szervezése mögött: a megmaradás és a magyarságtudat erősítésének lehetséges módja, illetve igénye.

Ezzel az igénnyel szervezett a Szenczi Molnár Albert Alapiskola is (a szülői szövetség révén a Pázmány Péter Alapítvány pénzügyi támogatásával) először – és remélhetőleg nem utoljára – hagyományőrző tábort a vakáció első hetére, most még csak negyvenöt diák részére. Rögtön a bizonyítványosztást követő napon a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes ügyes kezű lányainak vezetésével nemezelhettek, rongybabát készíthettek, illetve gyöngyöt fűzhettek a gyerekek, akik sorban mindent ki is próbáltak, kisebb-nagyobb buzgalommal és ügyességgel. Pénteken Nagyudvarnokra látogattunk, ahol Bíró Gábor bemutatta az ősmagyarok viseletét, majd Bíró Balázzsal és annak kisfiával, Bálinttal együtt lovas harcászati bemutatót tartottak. Hangulatunkat nem befolyásolta a szemerkélő eső, mindenki kipróbálta a lovaglást és a fegyverek használatát, sőt, a kötélből és faoszlopokból készült (akár világfának is tekinthető) mászóka alig bírta gyerkőceink „vad magyarokhoz” méltó rohamát. Sajnos, a jurtát nem nézhettük meg egy készülő bemutató miatt, de ebédünket, a fenséges sült szalonnát a földházban tálalták, ahol éhségünk feledtette a pár perccel előtte kényes orrunkat bizony jócskán megcsapó vizes báránybundák kigőzölgését... Kedden jöhetett a tánc!

Sztresnyák Gábor és felesége, Dagmar néptáncbemutatóját magyarbődi táncok tanítása követte, amely majdnem hihetetlen módon kifullasztotta és kifárasztotta az egyébként folyton nyüzsgőnek és örökmozgónak látott és hitt gyerekeinket

Az utolsó, szerdai napon ismét a kézműves foglalkozások folytatódtak. A legügyesebbek már nem csak ékszereket, hanem gyöngyliliomokat, gyöngykrokodilokat fűztek, rongyszőnyeget szőttek, babákat készítettek, és iskolánk volt magyar szakosa, Jasan Szerénke vezetésével papírt hajtogattak.

Remélem, a jövőben a hagyományőrzésből is hagyomány válik Szencen, hogy az így gondozott csemetéinkből majdan erős fa válhassék.