Kilencven éve született Czókoly Béla

Felvidéki magyar pedagógus-közösségünknek vannak országos hírű, legendás tanáregyéniségei. Ezek egyike Czókoly Béla, aki 1925. november 20-án született Rimasimonyiban.

Az elemi iskolát szülőfalujában végezte, majd a rimaszombati gimnáziumban folytatta tanulmányait. A háborút követő hontalanság éveiben szökött magántanulóként a Lévay József Református Gimnáziumban érettségizett Miskolcon. Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdte és 1951-ben ugyanazon, Eötvös Loránd Tudományegyetemre átkeresztelt intézményben szerzett matematika–fizika szakos tanári oklevelet. Maradhatott volna Magyarországon, ám ő eljött az egy évvel ezt megelőzően újraindított magyar gimnáziumba, Komáromba, ahol 1951 áprilisától 1989-es nyugdíjba vonulásáig 38 éven át tanított.

A Tanár Úr egyénisége, igazságszeretete, következetessége, precizitása, igényessége, megalkuvást nem tűrő igazságos szigora legendává nőtt. Oktatott tantárgyainak kiváló tudása révén tiszteletet váltott ki a diákok, szülők és tanártársak körében. Megalapozta és gyarapította az intézmény matematikában és fizikában elért sikereit és későbbi jó hírnevét. Iskolát teremtett az iskolán belül. Generációkban rakta le a természettudományos gondolkodás alapjait, melyekre építve tudta megvalósítani továbbtanulási tervét sok száz felvidéki magyar fiatal. Hosszú éveken át zsinórmértéket tartott diákjai, majd a kollégáivá lett egykori tanítványai elé is. Úgy tudott szigorú lenni, hogy hangját soha nem emelte fel. Életében legenda lett, történetek sokasága hangzik el az érettségi és öregdiák-találkozókon vele kapcsolatban. Életének 88. évében hunyt el 2013. április 19-én. Temetési istentiszteletén Isten igéjét kívánsága szerint egykori tanítványa, dr. Erdélyi Géza nyugalmazott református püspök hirdette.

Tanári munkássága és a magyar nyelvű oktatást szolgáló életpályája elismeréseképpen 1995-ben az akkor első ízben kiadott Czabán Samu-díjat kapott. Ugyanabban az évben Polgármesteri díjjal, majd 2006-ban Komárom önkormányzata Pro Urbe díjjal jutalmazta Őt. 2011-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen átvette gyémántdiplomáját.

E sorok írója 1964 szeptembere óta ismerte a Tanár Urat. Diákként legemlékezetesebb „beszélgetésünk” 1967 tavaszára datálódik, amikor a főiskolára való jelentkezésemkor kétségek közt Hozzá fordultam tanácsért. Így az egyik matematikaóránk végeztével félénken odaszegődtem a Tanár Úrhoz, elmondtam neki problémámat. Ő türelmesen meghallgatott, végigmért, és csak ennyit mondott: „Meg kell próbálni, fog az menni!”

Ez a mondat csengett a fülemben mindig, amikor valamilyen nehézségem volt főiskolai és egyetemi tanulmányaim alatt. Ez a mondat mindig erőt adott, mert ha Czókoly tanár úr bízik bennem, akkor nem csüggedhetek el, az akadályokat, nehézségeket le kell győznöm.

Köszönöm, Tanár Úr, ezt a mondatot! Ha fél óráig beszélgettünk volna, lehet, hogy semmire sem emlékeznék, ám ez a tömör mondat biztatást adott, lelkesített. Így lett számomra vezérigévé. S én, az akkori megszeppent diák nem gondoltam, hogy tizennégy év múltán a Tanár Úr éppen nekem adja át íróasztalát és székét – amelyeket a mai napig használok. Csak remélni merem, hogy negyvenöt éves pedagógusi pályámból a komáromi gimnáziumban eltöltött harmincöt tanári évem alatt sikerült azt a szellemiséget továbbadnom, amit e halk szavú embertől mint egykori tanítvány és tanártárs kaptam, ellestem.