Kevés elismerést kapnak

Több szemszögből többféleképpen világították meg a problémákat a pódiumbeszélgetés résztvevőiSzőcs Hajnalka felvételeEgyebek mellett erről is szó volt azon a pódiumbeszélgetésen, amely az Óvoda jelene és jövője címmel nemrég Deákiban magtartott VI. Országos Óvópedagógiai Konferencia keretében hangzott el. A beszélgetést Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatója vezette, és abban részt vett Szigeti László, az oktatásügyi tárca államtitkára, Lucza Sára, Hetény polgármestere, Gyetvai Judit lévai óvónő, Szabó Edit szenci óvodaigazgató, a Selye János Egyetem oktatója, Túriné Csontos Erzsébet, a Magyar Óvópedagógiai Egyesület területi körének vezetője Komáromból, Strédl Terézia gyerekpszichológus, a Selye János Egyetem tanszékvezetője és Bukovský János, Deáki polgármestere.

Gyetvai Judit azt fájlalta, hogy az óvónők még a szakmán belül is kevés elismerést kapnak. Fodor Attila egyebek mellett arra mutatott rá, a kilencvenes években azért küzdöttünk, hogy az iskolák és óvodák az önkormányzatokhoz kerüljenek, 2002 óta pedig, amióta valóban oda tartoznak, a pedagógusok, iskola- és óvodaigazgatók általában szidják a polgármestert meg a helyi képviselő-testületet. Pozitív és negatív példák egyaránt elhangzottak a pódiumbeszélgetésen. A hetényi polgármester asszony, aki egyébként maga is pedagógus, elmondta, abban az évben, amikor ő elfoglalta a polgármesteri posztot, 600 ezer koronát fordítottak az óvodára, nem tudtak személyi pótlékot adni az óvónőknek, mert egyéb beruházásra kellett a pénz, de idén már valószínűleg jut erre is.

Szabó Edit a szenci példát hozta fel, ahol a városi önkormányzat mindig is nagylelkűen támogatta az óvodát, nemhogy az intézmény működtetésével nincs gond, de még személyi pótlékra is mindig jut, ha pedig az óvodát érintő döntés előtt áll az önkormányzat, azt mindig megvitatják az igazgatónővel. Hogy nem mindenütt ilyen felhőtlen a viszony, azt az egyik csallóközi óvoda pedagógusainak hozzászólása bizonyítja, akik elmondták, az ottani polgármester aszszony ott korlátozza az intézményt, ahol tudja, még az órarendet is ő akarja összeállítani, és a munkaidejüket is úgy szabja meg, hogy az már a szabályokat is sérti. Szigeti László azt tanácsolta a panaszosoknak, ilyen esetben nincs más orvoslás, mint bíróság útján keresni az igazukat. Ellenkező példát hozott fel a sókszelőcei óvodaigazgató, elmondva, hogy amióta a polgármester ellátogatott az óvodába, és látta, hogyan dolgoznak az óvónők, elismeri és ahogy lehet, segíti a munkájukat. A házigazda deáki polgármester a szenci példára reagálva jegyezte meg, egy olyan gazdaságilag is erős város, mint Szenc, nem hasonlíthatja magát össze egy kis vagy közepes nagyságú faluval, amelynek nincsenek olyan anyagi lehetőségei az óvoda támogatására. Erre viszont Szigeti államtitkár reagált azzal, hogy egyáltalán nem mindig az anyagi lehetőségek a mérvadók, mert például Vágsellye a Duslo nagyüzemmel a háta mögött igazán el tudna tartani egy 18 fős magyar óvodát, de úgy látszik, a megfelelő emberek hiányoznak ehhez.

Ezen a fórumon is elhangzott, hogy az óvodai oktatás problémáinak nagyobb teret kellene szentelni a sajtóban és más nyilvános fórumokon.