Jókai „vad“ házassága

Különös szerelmi élet volt Jókai Móré: leginkább talán botrányosnak nevezhetnénk. Mégse felejtsük el: egy romantikus művész mély érzések és előítélet nélküli partner utáni vágyát tükrözi.

Három múzsa képe rajzolódik ki szemünk előtt, s e múzsák közül egyik nyolc esztendővel meghaladta Jókai korát, a másik viszont 54 évvel később jött a világra mint írónk. A harmadik korban bizony illett is volna Jókaihoz, de felekezeti hovatartozása tekintetében már nem. Legalábbis özv. Jókayné szerint. Mégis, a későbbiek tudatában bátran állíthatjuk, írónk édesanyja végül boldogan kiegyezett volna akár az utóbbi „vegyes“ házassággal is – Móric fia azonban az első kettő hölgyet vezette oltár elé.

Jókainak, akárcsak kortársának, Madáchnak, igen akaratos, régi vágású magyar nagyasszony mamát adott az ég. Jókai azonban a félénk és gátlásos Madáchcsal ellentétben szembe mert fordulni az anyai önkénnyel. Madách Imre balul sikerült házasságát ma is sokan írják – részben – édesanyja, Majtényi Anna számlájára. Érdekes, hogy ő is, akárcsak özv. Jókayné – kinek alakjával több Jókai-regényben, például az Elátkozott családban is találkozhatunk –, felekezeti alapon akarta meggátolni fia házasságát. Az ifjú, rendkívül csinos és sármos Jókait azonban nem igazán édesanyja, mint inkább egy igen végzetes indok, kiszemeltjének korai halála tántorítja el céljától. Asztalos Etelka halálát évekig nem tudta kiheverni.

1848 tavaszától azonban újabb szerelem ostromolja sebzett szívét. A márciusi ifjak népszerű alakja lett, kinek mellére március 15-én este, a Bánk bán díszelőadásán maga Laborfalvi Róza tűzi fel a nemzetiszín kokárdát. Hamarosan már karöltve látják őket sétálni Budán, a könnyű tavaszi estéken. Jókayné levegőt sem kap, mikor megtudja, hová „süllyedt“ egy szem fiacskája: egy romlott életű színésznővel mutatkozik, aki ráadásul nyolc évvel öregebb nála.

Jókayné dühe újabb tápot kap, mikor fia diákkori jóbarátja, Petőfi is a pár ellen ágál. Hogy jobb belátásra bírják az „eltévelyedett báránykát“, bemutatják Móricnak a színésznő és a kor ünnepelt hősszerelmes színésze, Lendvay Márton közös, házasságon kívüli leánygyermekét. A tizenéves lánykát Róza intézetben neveltette. A megdöbbentő, de egyben igen színpadiasra tervezett találkozás után Jókai ünnepélyesen megígéri, hogy megszakítja a kapcsolatot a feslett szépséggel. Másnap azonban eltűnik otthonról, s Petőfi csakúgy, mint az aggódó anya legrosszabb rémálmaikat látják beteljesedni.

Odáig fajulnak az események, hogy törött lábú Jókayné és Petőfi Laborfalvi Róza svábhegyi villája felé veszik az irányt. A szerelmesek azonban szemfülesebbek: még időben elhagyják fészküket. Rákoscsabán adja végül össze őket egy falusi pap – Jókai visszaemlékezései szerint.

A történet, bár meglepő, de happy enddel végződik. Laborfalvi Róza igen jó feleségnek és háziasszonynak bizonyul: pályafutását is feladja házasságáért. Alig telik el hát másfél év, s Jókayné lányának nevezi az egykor pokolba kívánt menyét.

Hogy mégis keserédes e történet, az Petőfin múlott. Ő ugyanis soha nem tudott megbocsátani barátjának, Laborfalvi Móricnak, ahogy gúnyosan nevezte.

S hogy ki volt Jókai utolsó nagy szerelme? Ki volt Nagy Bella, akibe a nála ötvennégy évvel idősebb özvegy író beleszeretett? Miért akarta veje, Feszty Árpád bolondnak nyilváníttatni író-apósát? S hogyan védte meg ifjú aráját és magát a rájuk záporozó rágalmaktól Jókai?

Ez már egy másik történet...

(sulinet)