Jó stratégiára van szükség

Az iskolák kistérségi együttműködése, a mátyusföldi oktatásügy helyzete, valamint a gimnázium és alapiskolák kapcsolata voltak a fő témái a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Galánta-Vágsellyei Területi Választmánya által szervezett november 16-ai oktatásügyi fórumnak. Pék László, az SZMPSZ elnöke arról beszélt, a szövetség igyekszik olyan stratégiát folytatni, hogy nemcsak az iskolákra összpontosítson, hanem a önkormányzatokkal, civil szervezetekkel, ifjúsági klubokkal, régiófejlesztési ügynökségekkel is igyekszik minél jobban együttműködni. Pék szerint szükség van arra, hogy az iskolák, óvodák vezetői, az önkormányzatok képviselői minél felkészültebbek legyenek arra, hogy a törvényi lehetőségeket a lehető legjobban ki tudják használni. Ehhez az is kell, hogy egymással jobban együttműködjenek, többször találkozzanak, tapasztalatokat adjanak át, a felmerülő problémákra közösen keressenek megoldást.

Arra is figyelmeztetett, hogy a magyar iskolák az emberek magyarságtudatának az erősítésével menthetők csak meg. Van is egy terve a szövetségnek, a Szülőföld Alap támogatásával olyan mozgalmat szeretnének elindítani, hogy a magyarlakta községekben az alapiskolás diákok gyűjtsék össze a település magyar vonatkozású hagyományait, értékeit, és azokat mások számára is tegyék hozzáférhetővé. A kisebb diákok albumot, a nagyobbak számítógépes prezentációt készíthetnének. A középiskolások számára pályázatot is írhatnának ki ilyen bemutatók készítésére.

Pukkai László szerint a szlovákiai magyar oktatásügy csak megfelelő stratégia kidolgozásával és annak végrehajtásával menthető meg. A taksonyi tanácskozáson elő is állt egy javaslattal, amely szerint létre kellene hozni egy bizottságot, amelyben a mátyusfödi és szenci járásbeli polgármesterek, SZMPSZ-, SZMSZSZ- és Csemadok-vezetők együtt dolgoznák ki a mátyusfüldi magyar oktatásügy stratégiáját.

További javaslat, hogy a pedagógusok önmegbecsülését emelendő, az országos és regionális SZMPSZ- vezetőségek saját soraikból válaszszanak előadókat szakmai képzésekkor. Az iskolatanácsok, a szülői tanácsok és a polgármesterek olyan kiforrott egyéniséget válaszszanak igazgatónak, aki képes továbbvinni a nevelő-oktató tevékenységet, és megtartani annak színvonalát. Azt javasolja a Csemadok regionális vezetőinek, hogy az asszimiláció által leginkább fenyegetett favakban 2-3 hónaponként szórakoztató, gyökereket erősítő fellépéseket szervezzenek, legalább addig, míg a falvak önállóan erre nem képesek.

A gyerekhiány öli meg a kisiskolát

A taksonyi találkozón pozitív példaként említették Vághosszúfalut. Pukkai László a 45 mátyusföldi településen végzett felmérés eredménye alapján megemlítette, hogy az utóbbi években csupán két faluban, Alsőszeliben és Vághosszúfalun nagyobb a magyar iskolások százalékaránya, mint a falu magyar lakosságáé. A másik pozitív példát Marsal János hozta fel, amikor arról szólt, Vághosszúfaluról szinte minden évben kapnak diákokat, akár a négyéves, akár a nyolcéves gimnáziumba. A pozitív példák azonban nem sokáig melengették a hallgatók szívét, mert Izsóf Róbert, Vághosszúfalu polgármestere a szomorú valóságra is rámutatott: két év múlva megszűnik a hosszúfalui 1-4 osztályos magyar kisiskola. És ennek egyáltalán nem a sokat emlegetett pénzhiány, hanem egyértelműen a gyerekhiány az oka. „Tavaly kénytelenek voltunk megszüntetni a szlovák kisiskolát, mert összesen három gyerek lett volna a négy osztályban. Két év múlva a magyar iskolát is kénytelenek leszünk bezárni, mert már az idén sem írattak be egyetlen elsőst sem. Saját papunk már évek óta nincs, most majd iskolánk sem lesz” – közölte a szomorú tényeket a polgármester. (gl)