Jó nap lesz a hétfő

Bizony mondom néktek, jó nap lesz a hétfő, mer az a bolondok napja, és aki megy locsolni az miért bolond? Te már megin itt vagy? Hogy kerülsz ide? Meglepetés? Hiszen te hívtál. Nem én, mindent tagadok, és nem is voltam akkor ott! Mindig ez van, hívsz, oszt csodálkozol, mint maci a málnásban. Soha sehol sem vagy ott, mégis mindenről tudsz. Hogy van ez? Te meg mindig visszadumálsz, mint öregasszony a tévének. De annak a tevének legalább megmarad a maradnivalója. Igen, az előző szám kicsit durva volt, mondják egyesek, pedig szerintem nem is.

Mert ha a tevének rácsapnak, az durva, bezzeg amikor a nagyi a kacsa vagy a csirke nyakát vágja, az nem durva. Csak kicsit, de ehhez már hozzászokhattatok, ahogy ahhoz is, hogy itt az első oldalon van valami érdekes. Érdekes? Ugyan! Csak foglalja a helyet. Már megint csak beszélsz, és semmi sincs utána. Miért, mit kell tennem? Itt nem írhatok árfolyamot? A nővérem úgyis mindig aszondja, hogy...

És igaza is van. Mert akinek fizetnek azért, ha jó neki, az bizony az. Vagy főnök. Nincs igazad, mert én egy erkölcsös ember vagyok, mert megtanultam: erkölcsös az, amit annak tartok. Mert azt legalább tarthatod. Mert a nagyböjtöt nem tartottad meg. Most aztán locsolhatsz.

Szerinted az olvasók tudják, hogy most ezt mi két fővárosban a cset segítségével írjuk, mint ahogy azt már tesszük vagy egy ideje? Mert ez a virtuális valóság...

Már megint a hova gondolsz? Muszáj lesz friss hús után néznem, aki még felnéz a főnökre. Nehéz lesz. Mármint friss húst találnod. A politikában is csak a régiek forognak. Te mindig csak odamondogacc nekem, pedig már nem volt fizetésemelésed. Ez az, amit szintén nem tudnak a hőn szeretett olvasók: hogy ugyanis sosem emeled az emelnivalómat. Mit is? Nem vagyok én melltartó. Tényleg, tudod milyen az a vallásos mell? Nemtom. Ha kikapcsolod, rögtön térdre hull.

Ez durva volt. Bizony. De asszondtad, nem említhetjük, amid rövid, úgyhogy... No, asszem most megin égek.... Miért is? Érzed a veszted, mi? Azér vagy egyre durvább!!! Csak belendültem, mint ma reggel a kocsi a lejtőn. Mi történt? Semmi, és ez volt a baj. Nem tudok lejtőn elindulni. Félek, hogy ha elindulok a lejtőn, akkor nincs megállás. Állni pedig jó. És akkor hogy vezecc? Csak hegynek fel, mint a jó úttörő.

Nagy Gabriella volt Semmeringben. Igen, és írt is róla sokat, itt van a hol. Aki megtalálja, el is olvashatja, meg az is, aki nem. Ingrid néni, Ingrid néni – az a drága asszony, ha ő nem lenne, most nem lenne ez a reklám helye. De van, és szép, meg jó, meg minden.

Van szappanopera-folytatás, meg egyebek is. A szappanoperából megtudhatjátok – a folytatást. Meg azt, hogyan kell stoppost fogni, legalábbis, ha jó apa az ember. No tehát, képek ide, mi meg oda, mert ugyan troli már nincsen, de azér még utazunk. Miben? Buszjegyben, te buta. Ezt most nem értem, szerintem elfáradtam, jó lenne abbafejezni. Akkor az ennyi, meg a vége, ami megin jó volt. Neked is? Juj, az te nem voltál! Na látod, lebuktál, KI VAGY RÚGVA!!!! Pakolsz már?

Tudd meg, hogy te is, de legalább az olvasóknak nem kell többet a nyálban fázni. Aztán majd rohangálni egy megváltozott világban, ahol a pszichiáter sem a régi. Szóval akkor a trtkárnőmtől megszabadultam, várom az utódokat. Vagy nemzed őket, ha képes vagy rá... Meg semmi sem a régi... De ezt már írtuk ám, csak a pókod miatt nem figyelsz. Milyen pók? Ja, amit a doki mondott a torkomra? Bizony, bizony. Aszonta, hogy valami torokpók, vagy torokbéka, vagy gyík, vagy rák, mittomén, valami állatságot mondott.

ĺgy van ez. De az már egy másik történet, hogy ki mire képes. ĺgy van, erről majd eccer, máskor, máshol. Itt a vége!