Játékos képességfejlesztés

A szimulációra épülő oktatás hívei időről időre hangsúlyozzák, milyen hasonlók a képzési céllal létrejött szoftverek a hatalmas eladási számadatokat és ezzel arányos népszerűséget magukénak tudó videojátékokhoz. A jól elkészített videojátékok szimulált környezetekre épülnek, vagyis nem elszigetelt tényeket vagy jártasságokat tanítanak meg, hanem komplett társas viselkedési formákat. A játékosok játék közben olyan rutintevékenységeket végeznek el és gyakorolnak be, amelyeket az adott közeg valamilyen módon értékel, s ennek az értékelésnek a hatására a játékosnak máris módjában áll korrigálni, optimalizálni a viselkedését. Jelenleg a videojátékok oroszlánrésze mindenféle oktatási módszertan bevonása nélkül készül. Ha ez a helyzet megváltozik, akkor a pedagógia olyan új médiumra tehet szert, amely a motiváció eddigi mértékét a sokszorosára növelheti.

Pozitív hatás

Ha a videojátékok jelentőségét kiterjesztjük, és többnek tekintjük őket, mint holmi játékszereket, akkor az iskolában, de bármilyen közösségben, vagy munkahelyen is alkalmasak lesznek arra, hogy képességfejlesztésre használjuk őket. Jelenlegi formájukban is óriási hatásuk van arra, milyen irányba fejlődik tovább a világ társadalmi és kulturális értékszerkezete, de ez a befolyás a videojátékok pedagógiai aspektusának hangsúlyozásával tovább fog nőni. Természetesen a videojáték sem csodaszer, sőt, ha nem megfelelő módon készítik el, akár káros hatást is gyakorolhat felhasználóira, hiszen, mint minden játék, leegyszerűsített világképre épül. Ráadásul manapság nem egy játék erőszakos, destruktív, olykor kifejezetten nem emberbaráti tevékenységeket gyakoroltat.

Számítógépes írástudás

A játékoknak már pusztán az is rendkívül praktikus tulajdonsága, hogy ugrásszerűen fejlesztik a számítógépes írástudást. Azonban ennél sokkal lényegesebb pedagógiai lehetőség is rejlik bennük: új világokat tárnak fel a felhasználók számára. Olyan szerepekbe helyezik a játékost, amelybe máskülönben nem lett volna lehetősége belekerülni, és feladatul tűzik ki számára, hogy ebben a szerepben gondolkodjon, beszéljen és cselekedjen. Egy játék attól lesz minőségi oktatási eszköz, hogy gazdag kontextusba avatja be a felhasználót.

Az oktatási szempontból lényeges törvényszerűségek a videojátékban – virtuális formában ugyan, mégis – közvetlenül tapasztalhatók meg. A tanuló a játék révén konkrét fogalmat alkothat arról, hogyan hat a gravitáció egy a Földénél kisebb tömegű bolygón, vagy éppen arról, milyen erő hat az űrhajósra a naprendszer különböző pontjain. Erre más oktatási szituációkban esélye sem lenne. A virtuális világok egyedülálló módon segítik a szituációfüggő tanulást. (okt, he)