Járjon magántanárhoz?

Bár már eltelt az első félév, a fiam nehezen szokja meg, hogy már felső tagozatba jár és több a tanulnivaló. Fogadjak mellé magántanárt?

Jelige: Átállás.

Először talán azzal próbálkozzon, hogy rendszeresen és eleget tanuljon otthon a fia. Vagyis készítsenek házi órarendet az iskolai órarendhez igazítva. Vagyis most már tudja a fia, hogy melyik tantárgyból általában mennyi a tanulnivaló, s erre egy kis időt még rászámolva, hogy ne kerüljön stresszes helyzetbe, ha esetleg lassabban menne a felkészülés. Ön is vegye a fáradságot, s naponta szúrópróbaként nézzen utána egy-két tantárgynak, hogy rendesen felkészült-e rá. Vagy ha úgy gondolja, hogy szükség van rá, eleinte ellenőrizze le az összes tantárgyat, hogy rendesen felkészült-e a fia. Egy idő után fel tudja majd mérni, hogy bírja-e egyedül az iramot, vagy szükség lesz magántanárra.

Sokkal jobb lenne, ha nem lenne szüksége magántanárra, s megpróbálná úgy beosztani az idejét, hogy minden tantárgyból alaposan felkészüljön. Jó, ha megtanulja, hogy mi az ő feladata, miért felelős, mit kell neki elvégeznie. A felelősségtudat nem egyik napról a másikra alakul ki, ne legyen letörve, ha még egy ideig eltart, amíg a fia valóban felelősségtudattal áll hozzá a megtanulandó anyaghoz. Mint mindenben, itt is következetesnek kell lenni, s napról napra meg kell tőle követelni az otthoni munkát. Ha becsületesen teljesíti a reá kimért feladatokat, meg kell értük dicsérni, akkor is, ha esetleg az iskolában ez kevésnek mutatkozott, s ott megrovásban részesült.

Minden iskolai kudarcot elemezzenek otthon, miért következett be, hogyan lehetett volna elkerülni, mit kell tenni azért, hogy máskor ilyesmi ne fordulhasson elő. Ha valamiből gyengébb eredményeket ér el, azt is beszéljék meg, hogy önerőből mennyit tudna javítani rajta.

Ha valamelyik tantárgyból tényleg nagyon gyenge, nem érti, s plusz magyarázatot igényel, akkor gondolkodhat magántanár és magánórák felett. Ám ehhez se úgy álljanak hozzá, hogy most már állandóan csak magántanárral tanulhat, hanem úgy, hogy ebből ilyen lemaradása van, ezt kellene minél rövidebb időn belül behozni, s azért van szükség magántanárra. Ezt azért fontos mindjárt az elején tisztázni, mert a gyerek rájön arra, hogy mennyivel könnyebb így tanulni, ha mindent újramagyaráznak. Nem is fontos annyira odafigyelni az órán, mert lesz rá módja még annyiszor meghallgatni, amennyiszer csak akarja. Veszélyét abban látom, hogy rászokhat a segítségre, s ebbe kényelmesedik el. Nem lesz érdeke önállósodni, s nem olyan nagy gond egyszer-kétszer gyengébb eredményt produkálni csak azért, hogy a szüleit meggyőzze a magántanár fontosságáról. Ha az ember megszokott valamilyen segítséget, arról, ahogy múlik az idő, egyre nehezebben mond le. A fia is eljuthat erre a pontra, hogy azért fog harcolni, hogy legyen magántanára, s nem azért, hogy mikor lenne képes már önerőből felkészülni az órákra. Mindebből az következik, hogy a szülőnek nagyon oda kell figyelnie gyermekére, s meg kell látnia a dolgok mögé bújt szándékokat is. Józan hozzáállással és ítélőképességgel sikerülni fog megéreznie, mi is a legfontosabb jelenleg a fiának, mi az, amire feltétlenül szüksége van. A segítség csak akkor igazán segítség, ha helyesen adagoljuk. Nem jó az sem, ha túl sok van belőle, s az sem, ha hiányát érzi, aki rászorul. Ebben kellene bölcsnek lenni, s megtalálni a helyes mértéket, amivel kimérhető lehetne.

Gondolja sorban végig a lehetőségeket, vegye figyelembe a fia tulajdonságait, küzdőképességét, akaratát, becsvágyát, tudását, s ezek alapján próbálja meghozni a legjobb döntést a „hogyan tovább?”-ra. Továbbra is kísérje figyelemmel fia előmenetelét az iskolában, s ha úgy gondolja, hogy rossz döntést hozott, még időben igyekezzen korrigálni. A gyerek olyan korban van, hogy rövid idő alatt sokat képes változni, ezért kell változnia a körülményeknek is. Ha egymásra hangolódnak, kiérzi majd, hogy az adott életszakaszban éppen mire is lenne szüksége. Ha esetleg elbizonytalanítottam azt illetően, hogy jelenleg szüksége van-e magántanárra a fiának, biztosan segítene az osztályfőnöke, vagy a szaktanárok, akik sokkal többet tudnak róla, s azt is tudják, hogy jelenleg miből mennyi lemaradása van. Bátran kérje ki az ő véleményüket is, s így több szempontot figyelembe véve nyilván könnyebb lesz majd jó döntést hoznia.

Dr. Hadas Katalin

pszichológus