Igazolt hiányzás

Ezt a beszédes címet viseli az elsőkönyves Gerlóczy Márton – az Ulpius-ház gondozásában megjelent – híres és egyben hírhedt regénye.

Már önmagában az a tény, hogy egy könyvnek, illetve szerzőjének saját számítógépes honlapot készítenek (www.igazolthiany-zas.hu), újdonságnak számít. Sokan azt mondják, hogy ez nem más, mint a könyv kiadójának marketingtevékenysége, mellyel növelni igyekszik az eladott példányszámot. Lehetséges. Az azonban kétségtelen, hogy egy ilyen honlapot csak akkor érdemes indítani, ha azt valódi tartalommal lehet megtölteni. A valódi tartalom jelen esetben a 21 éves Gerlóczy Márton, valamint első könyve, az Igazolt hiányzás, mely idén tavasszal jelent meg az Ulpius-ház Könyvkiadó gondozásában. Az idézett honlap a következőképpen ír: „Gerlóczy Márton 1981 augusztusában született Budapesten, ám a hagyományos értelemben vett életrajz megírásának szándéka ezzel akadályba is ütközik, hiszen nagyjából az anyakönyvi kivonata volt az utolsó megszerzett papír, amellyel büszkélkedhet. Az azóta eltelt időszakban igyekezett megismerni a körülötte zajló világot, járt négy általános és három középiskolába, hogy aztán az érettségi megszerzése nélkül feladja küzdelmét, és írni kezdjen, ami a sült kolbász és a friss levegő fogyasztásán kívül számára az egyetlen gyógyírként szolgáló tevékenység. Nőtlen, link, se gyereke, se hobbija.”

A könyv egy a húszas éveit taposó, már-már felnőtt botlásait, tévedéseit, újrakezdéseit tárja a publikum elé. Érdekessége a könyvnek abban rejlik, hogy csak sodorja magával az olvasót. Ezt a könyvet utálni, imádni lehet, de olyan nincs, hogy hidegen hagyja az embert. A könyv a mi nyelvünkön beszél, tele van szlenggel, és érezhető rajta, hogy az itt publikáló emberke valamit tud. A kritikusok el vannak a műtől ragadtatva, istenítik az írást, és kíváncsiak rá, hogy honnan jött a szerző. A regényből választ kaphat az olvasó olyan kérdésekre, mint pl.: hogyan lehet 19 évet eltökölődni, több iskolából magunkat kirúgatni, és Magyarország tanári gárdájának egy részével megutáltatni. A könyvben mindenki megtalálhatja magát: vagy voltunk ilyenek, vagy ilyenek vagyunk, vagy pedig szeretnénk egyszer mi is ellinkeskedni az életünket. Hát mindenki válaszszon, de csak egyet. Botlásai és lázadásai ellenére a szerzőben megerősödik az elhatározás, hogy jobb ember lesz, és leérettségizik.

Tehát egy olyan könyvet olvasunk el, amelynek írója pimaszul lezser, még érettségije sincs, mégis sok tapasztalattal rendelkezik. Mindenkinek váljék egészségére!

U. i: Csak divattá ne váljon az érettségi nélküli karrier!