Hova tűnt az emberség?

Nemrégiben talán már megszokottnak mondható, mégis nyomasztó dolog történt a környezetemben. Későn szálltam a buszra, ezért a levegőtlen buszon már csak állóhelyem volt. Egy idős bácsi mellé kerültem, akinek kedves mosoly ült az arcán. Mellettünk két srác ült, meglehetősen jól érezték magukat. A bácsi arca meggyötört volt, olvasni lehetett volna belőle a történelmet, persze csak azoknak, akik valamelyest ismerik is a tényeket. A nyugodtan ücsörgő fiúkról talán ez merész kijelentés lenne. A bácsi az üléshez tapasztotta ráncos kezét így próbálta magát tartani. A fiúknak még ekkor sem esett meg a szívük. Szörnyű volt nézni, hogy a körülbelül hét-nyolc évtizedet megélt embert nem veszi észre senki. A srácokat elnézve elgondolkoztam, miért történik meg ilyen manapság. Hova tűnik az emberség? Ezt hozza a végtelen fejlődés. Kivész az ember szelleme és csak egy alak marad? Egy biológiai lény. Rengeteg gondolat járta át az elmém, miközben a bácsi mellettem kapaszkodott. Már fontolgattam, hogy felnyitom a legények szemét, amikor egy fiatalember felállt és helyet adott az idős bácsinak. Megkönnyebbültem, pedig nem is ismertem a bácsit, és nem is eget rengető esemény történt. Vagy mégis? Igen, az! Ez a rövid jelenet tükörképet mutatott az emberiségről bármilyen szörnyűen is hangzik. Miért esik nehezünkre segítséget nyújtani? Ne csak saját hasznunkat és kényelmünket helyezzük előtérbe. Figyelembe kell vennünk embertársainkat, és ez nem szabad, hogy terhes legyen számunkra. Nem szabad, hogy ennyire elgépiesedjünk. Szeretet, emberség és tisztelet nélkül az életünk üres és értéktelen lesz.

A 19. században már Hölderlin német író is igyekezett bizonyítani, hogy a lángelme, ami fejlődést eredményez, ugyanúgy lehet torzulása az egyéniségnek, mint az elmebaj. A következő idézete is ezt bizonyítja: „Mi az ember? – kérdezhetném, miként lehetséges, hogy a világon létezik ilyesvalami, ami káoszként forrong, vagy mállik szét, mint a korhadó fa, és az érdeklődésig sohasem jut el? Hogyan tűrheti meg a Természet édes szőlőfürtjei közt e vad gyümölcsöt?“