Hol van már az idei hó?

A síléc az emberiség legősibb közlekedési találmánya, s ki gondolná: régebbi, mint a kerék. A kutatások szerint mintegy 10-12 ezer évvel ezelőtt az Altáj-hegység, a Bajkál- és az Onyega-tó környéke lehetett a sí őshazája. Az Ázsiából vándorló nomád törzsek hozták aztán magukkal Európába, ahol először Skandináviában honosodott meg. Az ősi síléc valójában még nem a csúszásra volt kifejlesztve, hanem csak lépegettek vele. Ez a hótaposó kerek hótalp megnyúlt és hátrafelé keskenyedő formájú volt. Az elejét felkunkorították, hogy ne merüljön a hó alá, a keskenyedés ellensúlyozására pedig egyre hosszabb lett. Évezredeken át csak járásra és futásra használták, mígnem a norvégok rájöttek, hogy alkalmas dombhátakon ugrani is lehet vele. Évszázadokon át azonban közlekedésre, vadászatra, valamint nem ritkán háborúskodásra használták Skandinávia népei.

A múlt század végén, az 1870-es évektől, a nagy sportmozgalmak beindulásával, egyre gyorsabban szaporodtak el Norvégiában a síklubok. A sport lassan vetélkedés és küzdelem színhelyévé vált, síklubok egyre gyakrabban mérték össze egyéni és csapatos tudásukat. A közéletben egészen sok ideig csak a postások használták a sítalpakat, hogy magas hóban is kézbesíthessék küldeményeiket. Ők aztán előszeretettel csúszkáltak a hegyről le. Nem egy nagyszerű bajnok kerület ki köreikből! A világ figyelmét azonban mégis a híres sarkkutató, Fridtjof Nansen teljesítménye terelte Norvégia nemzeti sportjára. A fiatal norvég utazó expedíciójával 1888-ban kelt át Grönland jégárakkal, hóval borított sarkvidéki fennsíkjain. Nem kis mértékben „Paa Ski over Grönland“ című, 1890-ben megjelent könyve hatására hatalmas síélet kerekedett Európa-szerte. Az Alpok meredek lejtőire a norvég sítechnika és a létrahosszú síléc alkalmatlan volt. Aztán hosszan jöttek az úttörők, akik egymással versengve fejlesztették a felszerelést, csiszolták a sítechnikát. Nagy szerepet játszott a sízés elterjedésében, hogy Európa-szerte a háborús készülődés részévé is vált. A fejlődés mozgatórugója mégis elsősorban a versenyzés volt. Lassan a kedvtelők eltávolodtak a versenyzőktől. Az előbbi feladata, hogy a terep-, időjárási- és hóviszonyoknak megfelelően, saját tudása és fizikai állapota figyelembevételével a legnagyobb biztonsággal lejusson a sípályán. A versenyzők ezzel szemben csak a gyorsaságra ügyelnek.

A versenysport technikai előrelépései, és ezzel párhuzamosan a felszerelés forradalmi változásai ösztönzik a síelés technikájának és a síoktatás módszertanának átalakulását–megújulását.

Legutóbb a héjszerkezetű síléc, majd a piskótaléc, az utóbbi évek technikai csodája keveri-kavarja a sízés technikai és üzleti oldalát egyaránt. Végezetül egy jó tanács. Ha befizettünk egy sítúrára, vagy kedvet kaptunk egy kis lesikláshoz, mindenképpen vigyünk magunkkal oktatót, vagy keressünk a helyszínen olyan szakembert, aki legalább az alapfogásokat megtanítja nekünk. ĺgy sok balesetet, rosszul berögződött mozdulatokat előzhetünk meg! Jó sízést! (sn, he)