Hogyan tanítsunk hatékonyan?

Az előadók, Szalay Mária és Bartha Jánosné Debrecenből érkeztek, a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola gyakorló-iskolájából. Nagy élmény volt, hogy olyan szakmabeliektől kaptunk segítséget, akik nap mint nap a gyakorlatban is alkalmazzák ezt a hatékony módszert.

Miért volt szükség erre a képzésre?

Hazai viszonylatban a leggyakrabban előforduló számonkérési szokás a következő: a tanár óra elején felüti a naplót. A gyerekek bújnának a pad alá, rettegnek, hogy éppen az ő nevüknél lapozódik fel. Végül elhangzik a név, a gyerekek megkönnyebbülnek, a kiválasztott megizzad. Megkezdődik a felelés. Az osztály többi tagja boldogan tölti el az időt mindenféle más dologgal, a felelő felel. A rossz tanuló örül, hogy nem őt hívták fel, a jó tanuló drukkol, hogy társa ne tudja a feleletet, mert akkor majd őt szólítja fel a tanár. A pedagógus pár kérdést tesz fel, majd jegyet ad. Sajnálja, hogy igen kevés gyerek meghallgatására jut ideje egy évben. A gyerekek nem sajnálják. A kooperáció halvány jele, amit jellemző módon súgásnak hívunk, csalásnak minősül. Automatikusan felmerül a kérdés – hogyan? Erre kaptunk egyértelmű, meggyőző választ a két nap során. Kooperatív tanulási módszerekkel!

Spencer Kagan olyan rendszert kínál, amelybe be van építve mint szükségszerű elem a segítség, együttműködés. A pedagógus által irányított rendszerben a gyerekek tevékenysége és megoldandó feladatai úgy vannak jelen a csoportban, hogy egymás nélkül nem boldogulnak, együttműködés nélkül a feladat megoldhatatlan.

A kooperatív tanulás módszerével a gyermek megtanulja az iskolában, hogyan figyeljen oda másokra, hogyan törődjön azzal, hogy társa tudja-e a feladatát, megtanulja, hogy egy szöveget, feladatot, elméletet hányféleképpen lehet értelmezni, hányféle módja van a megjegyzésnek, megtanulja, hogy különbözőek vagyunk. Megtanul várni, amíg a másik elkészül, egyszóval olyan nélkülözhetetlen készségekre tesz szert, melyet megtanítani minden iskola feladata, mert ezek később biztosan hasznára válnak.

Mi is a mai iskola feladata?

Az előadók véleményével mindannyian egyetértettünk:

meg kell tanítani logikusan gondolkodni a gyermekeket, hogy ne lehessen manipulálni őket;

fejleszteni kell a kommunikációs képességüket, hogy meg tudjanak érteni másokat, és meg tudják magukat is értetni másokkal;

egy nyitott társadalom értékes polgárává kell őket szocializálni;

meg kell tanítani őket az információváltozás képességére (ma, amikor 8–10 évenként megkétszereződik az ismeretanyag, aligha tudja valaki megmondani, hogy 10–20 év múlva mire lesz szükségük a mai fiataloknak).

Ezeket az igényeket a kooperatív tanulással, technikákkal meg lehet valósítani. Nagyobb kedvvel áll neki a munkához egyaránt a pedagógus és gyermek is. Ehhez kaptak ízelítőt pedagógusaink Nemesócsán.

A tanárok véleménye

„Meggyőződtem róla, hogy a kooperatív munka jelenthet megoldást a tanításban előforduló problémáimra, nagyon igyekszem, hogy a gyakorlatban is alkalmazzam.”

„Ezek a kooperatív technikák jobban aktivizálják a tanulókat, mint az eddig használt, »jól bevált« módszerek!”

„Arra kaptam választ, amire már régóta vágytam: hogyan lehetne még hatékonyabban tanítani? E két nap rádöbbentett, fontos volt a további munkámhoz.”

„Ismét kaptam ösztönzést, ötletet, erőt, ismereteket a munkámhoz. Kár, hogy azok nem hallották szavaitokat, akik nincsenek itt, mert »nekik is így jó«. De nekünk így is jó? Ezt a megfogalmazást nem én találtam ki, egy lelkésztől hallottam, és azóta magamban hordom ezt a gondolatot!”