Hogyan készül a folyékony kenyér?

Ne tévesszen meg senkit a „folyékony kenyér” elnevezés, melyet első hallásra meglehetősen bizarr dolog elképzelni. Folyékony kenyérként egy aranybarna, habzó, gyöngyöző italt neveznek, mely nem más, mint a sör. Vajon hogyan készül ez a nyári hűsítő, valóban köze van a kenyérhez?

Mielőtt bármiféle információt elárulnánk a sörről, szeretnénk már az elején leszögezni, hogy ti, gyerekek, még várjatok a fogyasztásával! Mert bár minimális szinten, de található benne alkohol is. Manapság kaphatók ugyan alkoholmentes sörök is, de ez nem volt mindig így. Hogyan kezdődött hát a sör élete, kik kóstolták először, egyáltalán hogyan jöttek rá az elkészítésére?

Ha meg akarjuk ismerni a sör előéletét, akkor bizony akár 6000 esztendőt is vissza kell utaznunk az időben. A sörtörténelem kezdetét ugyanis i. e. a 4. évezredben, a suméroknál kell keresnünk. Ekkor történt, hogy ez a nép áttért a földművelésre. Feltehetően ők fedezték fel, hogy a megerjedt gabona (melyből a kenyér is készül) leve fogyasztható, sőt, ha még néhány fűszert is adnak hozzá, még kellemesebb ízt kapnak végeredményül. Ami tehát azonos lehet az akkori sörkészítésben és a maiban, az az erjesztés. Ezen kívül azonban máig titoknak számítanak az ősrégi sörkészítési eljárások.

Vannak történészek, akik Kínát vélik a sörkészítés őshazájának, ahol a sört a mai napig komlóból és búzából főzik. A görögök szintén ismerték ezt az italt, sőt készítettek is többféle sört, melyeket másképp neveztek el. Egyiptomban a komló nélküli árpasört részesítették előnyben. És elérkeztünk a germánokhoz, akikről azt tartják, hogy ők voltak az európai sörfőzés igazi úttörői. A néphagyomány szerint a mondabeli Gambrinus volt a sör feltalálója, akinek képe a belga és holland sörivókban a mai napig megtalálható.

A sörnek igazából viszont nincs személyes feltalálója. Sokféle nép sokféleképpen készített sört. Például a hunok a saját söritalukat kölesből főzték, míg az óhindu és óskandináv törzsek mézsert fogyasztottak. Ugyanakkor az ókori arabok és a zsidók megint másképp állították elő a saját sörüket, ők datolyasört kortyolgattak. Az ősi söröket tehát még komló nélkül főzték.

A sör elnevezés török-tatár eredetű szó, jelentése: sárga. A világ legrégebbi sörfőzdéje 1146-ban alakult Weihenstephanban, ettől kezdve viszont sorra hozták létre a sörfőző üzemeket. Ezek a sörműhelyek már szigorú előírások szerint üzemelhettek, és sok-sok embert foglalkoztattak. Itt már évszázadokon keresztül saját recept alapján főzték a sört. A nagyüzemi sörgyártás elsőként Angliában alakult ki, aztán a múlt század közepén hatalmas sörgyárak jöttek még létre Bajorországban, Ausztriában és Pilsen környékén.

A sör két fő alapanyaga a maláta és a komló. A maláta adja a sör jellegzetes ízét, míg a komló kölcsönzi kellemes illatát, kissé kesernyés ízét, és ettől keletkezik az a selymes hab is a tetején. Szín alapján háromféle sört ismerünk: a világos sört, a félbarnát és a barnát. Persze léteznek különleges sörök is, például fekete sör, de nálunk nem ezek a jellemzők. S ha valaki azt gondolná, hogy a sörivásnak nincs kultúrája, az bizony téved! Annak ellenére, hogy a sör főleg melegben esik jól az embereknek, azért sokan más alkalmakkor is szívesen isszák. A sörhöz jól passzolnak különböző sós rágcsálnivalók, nálunk elsősorban sósmogyorót, burgonyás-, töpörtyűs-, káposztás-, tejfölös-, túrós- vagy sajtos pogácsát kínálnak hozzá. Ha elég nagy leszel, te is kipróbálhatod velük! (s, he)