Hogyan ellenőrizzük a házi feladatot?

Az írásbeli házi feladatok helyes kijelölése és előkészítése döntő módon hat sikeres megoldásukra. Csak a jól átgondolt, kellő időben feladott, megfelelő útbaigazítással előkészített házi feladatok teszik lehetővé a tanulók számára az otthoni önálló és eredményes munkát.

Az írásbeli házi feladatok didaktikai és módszertani szempontból helyes, eredményes ellenőrzése a tanártól, a tanítótól körültekintő, kitartó munkát kíván. Hogy az írásbeli házi feladatok valóban hozzájáruljanak a tanulók ismereteinek az elmélyítéséhez, rögzítéséhez, készségeik fejlesztéséhez, rendkívül fontos a mindenre kiterjedő, következetes, a nevelőtestületen belül a legteljesebb mértékben öszszehangolt ellenőrző munka.

Az írásbeli házi feladatok ellenőrzése valóban sok időt vesz igényben akkor, ha:

sok volt az írásbeli feladat;

ha a tanulók nem egységes feladatot kapnak;

ha a házi feladat kijelölése, ill. előkészítése nem volt megfelelő.

Csaknem általános az a szokás, hogy a tanár, a tanító a tanítási óra elején ellenőrzi a házi írásbeli feladatot – függetlenül annak tárgyától. Ezzel bizonyos mértékben gépiessé, merevvé, megszokottá teszi a tanítási óra megkezdését, ami sem a tanár, tanító, sem a tanuló szempontjából nem szerencsés. A helyes témaválasztás lehetővé teszi az óra közbeni vagy az óra végi ellenőrzést is. Tehetjük a szóbeli számonkérés után is, ha mintegy az elmondottak alátámasztására, igazolására szolgál, mindemellett tényanyagot szolgáltat. A tanítási óra végére főként akkor maradhat az írásbeli házi feladat ellenőrzése, ha sem a szóbeli számonkéréssel, sem az új anyaggal semmiféle kapcsolatban nincs.

Hogyan történjék az ellenőrzés?

Sokat vitatott és sok helyes gondolatot, eljárást eredményező kérdés: hogyan történjék az írásbeli házi feladatok ellenőrzése? A gyakorlatban a tanítási órán az ellenőrzésnek két módjával találkozunk: az egyik az alaki (formai) ellenőrzés, a másik a tartalmi. Az előbbinél a tanár, tanító futólagos ellenőrzéssel győződik meg róla, vajon minden tanuló elkészítette-e a házi feladatot, az utóbbinál annak a megállapítására törekszik, hogy megfelelő úton-módon oldották-e meg a tanulók a feladatok tartalmi vonatkozásait, s a kívánt eredményhez jutottak-e.

A tartalmi ellenőrzés minden tárgyra nézve azonos módon követhető, részletekig menő szabályokat felállítani nem lehet, mert úgyszólván minden tantárgynak más és más a természete, sőt ugyanazon a tárgyon belül a váltakozó, más-más megoldású feladatok más és más ellenőrzést igényelnek. Például a magyar irodalomban lehetnek egyöntetű és eltérő megoldású írásbeli házi feladatok. A számtan írásbeli házi feladat ellenőrzése és javítása könnyebb, nemcsak rövidebb voltuk miatt, hanem azért is, mert a legtöbb esetben az osztály azonos feladatot kap. A tanár, a tanító számára ez a forma megkönnyíti az ellenőrzést, de ez nem jelenti azt, hogy a közös feladatok megoldása minden tanuló számára azonos munkát jelent. A legjobbak, akik a tanítási órán teljesen megértették az anyagot, biztosan kezelik; azoknak a tanulóknak, akik a tanítási órán nem szereztek ilyen fokú biztonságot, sokkal több fejtörést, nehézséget jelent a feladatok megoldása, lényegében több időre is van szükségük. Ha azt akarjuk, hogy az írásbeli házi feladatok valóban betöltsék fontos didaktikai és módszertani szerepüket, akkor ellenőrzésük és javításuk során a következőkre kell tekintettel lennünk:

az ellenőrzés, javítás egységes legyen, nemcsak formai, hanem tartalmi vonatkozásaiban is;

a mindenre kiterjedő javításra, ellenőrzésre minél sűrűbben kerüljön sor, s a javítást úgy végeztessük el a tanulókkal, hogy az valóban nevelő hatású legyen;

az ellenőrzés, javítás ne legyen formális, merev, megszokott,

a tanár, a tanító érezze át a munka jelentős nevelő erejét, hatását.