Ha minden összetört...

Újra kiadták az Irodalomtörténeti Füzeteket, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének több évtizedes múltra visszatekintő sorozatát. A 152. kötet Radnóti Miklósnak állít emléket.

A Radnóti életmű talán legszakavatottabb ismerőjének Melczer Tibor irodalomtörténész számít, aki még egyetemi évei alatt kezdett el érdeklődni Radnóti költészete iránt. Első publikációit a hetvenes években lehetett olvasni az Irodalomtörténeti Közlemények hasábjain. Ezek után nem volt meglepő, hogy bölcsészdoktori disszertációját is Radnótiról, méghozzá a költő kései korszakáról írta 1989-ben. Legalább húsz cikket adott közre a költőről, s naplóját is ő rendezte sajtó alá 1991-ben.

A tudós szerző már javában foglalkozott tanulmányainak kötetbe formálásán, amikor 2001-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt. A kézirat azonban nem maradt rejtve a nagyközönség előtt, s az irodalomtörténeti fontossággal bíró anyag a könyvhétre a közönséghez is eljutott.

„Ha minden összetört...” – kapta a könyv a címet, mely az utolsó versek tükrében tárja Radnóti költészetét az olvasók elé.

A könyv a magyar líra géniuszának végső munkaszolgálatban töltött idejét, körülményeit, s akkor szerzett verseit mutatja be. A szerző ezúttal eltekintett a kronológiai sorrendtől, helyette fogalmi szempontokat helyezett előtérbe. ĺgy az olvasó először a Gyökér című költemény elemzésével találkozik, mely a költő meghurcoltatásának – de akár teljes életművének – kulcsfontossággal bíró műve.

Egy másik fejezet a Radnóti utolsó verseiben kibontakozó új költői módszerről ad képet, amit a láger által megteremtett világ alakított ki. Ezek a versek a zárt közösség életéről, képeiről szólnak, s arról a biblikus és egyéb hitbéli felerősödésről, mit a reménytelen reménység váltott ki a költőből.

Itt is helyet kap az az előszó, mely még 1989-ben, a Naplóhoz készült. Olvasható a Negyedik ecloga elemzése, és a költő nemzeti klasszicizmusának bemutatása is. ĺgy válik teljessé az a kép, melyet Melczer Tibor több évtizedes kutatómunkájával alakított ki Radnótiról és költészetétről. Ahogy maga is megfogalmazta: „A költőnek énekelnie kell mindig”, mely jelentés különösen felerősödik, ha az utolsó verseket olvassuk. Ezek ugyanis olyan mély irodalmi és erkölcsi tanulságot hordoznak, melyet nem szabad figyelmen kívül hagyni, ha a költőről gondolkodunk. (ne)

(Melczer Tibor: „Ha minden összetört...”, Radnóti Miklós költészete utolsó versei tükrében. Argumentum Kiadó, 2003.)