Ha már az olvasás is fáradtságot jelent

Az, hogy mit tanítunk, az iskolatípustól, a pedagógiai irányzat céljaitól és az egységes kimenet-szabályozás követelményeitől függ. Ilyen esetekben horkan fel az aggódó „szakember”: de hát csak meg kell mondani, hogy Adyt tanítani kell, nehogy valaki Szabolcska Mihályt tanítsa helyette.

Az alaptantervben nincs szükség nevek és tananyag felsorolására. Száz irodalomtanárt megkérdezhetünk, hogy kiknek a művein keresztül tanítják az irodalmat, vagy kinek a műveit tanítanák, ha nem adna erre senki sem utasítást. Biztosak lehetünk abban, hogy lényegében mindenki ugyanazokra gondolna, és például Adyt senki sem hagyná ki. Más kérdés, hogy némi vita támadna a nemzeti és a külföldi irodalom súlyát illetően. Nálunk, a magyar tanítási nyelvű alapiskolákban lényegesen nagyobb súlyt kell helyezni a magyar irodalomnak.

Az irodalom tanításának sokféle irányzata van. Vannak kiváló irodalomtanárok, akik témacentrikusan tanítanak. A kisebbeknek gyermekverseket, majd a családdal, a hazával, a hazai tájjal kapcsolatos irodalmi alkotásokat kell tanítani. Majd később a szerelmes versek, a nehezebb alkotások tanítása következhet. Gondoljuk meg, valóban: nem biztos, hogy az irodalmat lehet együtt koncentráltan, párhuzamosan tanítani a történelemmel, mint ezt sokan szeretik hangsúlyozni. A kisdiák számára érdekesek a görög történetek, de Homérosz sorait talán később kell tanítani. Arany Jánossal folyamatosan foglalkozni kellene: sok-sok versét már meg lehet tanulni kisgyermekkorban, a Vörös Rébék néha még a gimnazistának is nehéz.

Nem pótolja a tévé az olvasást

Sok tanár az életműcentrikus irodalomoktatást szereti, mások pedig bizonyos életkorban jól meg tudják oldani a más művészetekkel és a történelemmel való összehasonlítást. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy egy-egy elképzelés megvalósíthatósága a pedagógiai koncepció egészétől, az iskolatípus konkrét céljától függ.

A kötelező olvasmányok rossz emlékeket ébresztenek a legtöbb tanulóban, emberben. Sokan felnőtt fejjel elolvasva egy-egy diákkori kötelező olvasmányt, bánják, hogy annak idején elbliccelték. Az a fontos, hogy olvasni szerető fiatalokat neveljünk, akiknek az olvasás nem fáradság. A mai gyerekek nem olvasnak annyit, mint elődeik. Ezt azzal támasztják alá, hogy a fiatalság – tehát a diákság – a könnyebbet, a kényelmesen szórakoztató tévés műsorokat részesíti előnyben, mint egy kötelező olvasmánnyal „vesződjenek”, illetve idejüket eltöltenék.

Semmiképpen sem szabad azonban teret adni annak a lassan kialakuló gyakorlatnak, hogy a legfontosabb olvasmányok videováltozatát megszerzik, és azzal pótolják az elolvasást. Hiszen sokszor nem is a történet a lényeges, hanem az író szavai. Érdekes az Egri csillagok filmen, de Gárdonyi szép mondatai, ízes nyelvét nem pótolhatja semmi sem.